Csunderlik rámutatott, hogy Kosztolányi regényének középpontjában azok az „álhírek” állnak, amelyek a forradalmi időszak, különösen az 1918–1919-es évek kaotikus eseményeiből születtek. Ezek a hírek, amelyek a spanyolnáthánál is gyorsabban terjedtek, a turbulens történelmüket tükrözik. Az őszirózsás forradalom után a Tanácsköztársaság idején még inkább felerősödtek a rémhírek, amelyeket az információs vákuum és a proletárdiktatúrára váró körök által táplált félelmek generáltak.
A regény nyitányának „Kun Béla elrepül” című fejezete egy híres álhírre utal, amely a Tanácsköztársaság alatt terjedt el. A fejezetben a főszereplő tulajdonságait – mint a sápadtság, elhanyagoltság és a gyávaság – a legelterjedtebb ellenforradalmi sztereotípiák alapján jelenítik meg. Kosztolányi ezzel a módszerrel a politikai propaganda világát figurázza ki, bemutatva, hogy milyen szörnyszülötté válik a valóság és a hamis hírek keveredése.
Az író fanyar humora és iróniája a bevezetés végén is érezhető, ahol a „Legalább a Krisztinában ezt beszélték” megjegyzésével a társadalmi diskurzusra reflektál, és egyben összekapcsolja a regény világát a korabeli közélet valóságával. Ezzel Kosztolányi nem csupán a hírhamisítás jelenségét állítja középpontba, hanem annak társadalmi hatásait is érzékelteti.
Forrás mandiner.hu
