A Magyar Orvosi Kamara vitairatot készített az úgynevezett orvosbárói struktúrák leépítésének lehetőségeiről, miután egy több ezer orvos bevonásával végzett felmérés szerint a jelenség széles körben érzékelhető a magyar egészségügyben. A szervezet szerint ezek a hatalmi hálók torzítják a működést, befolyásolják a szakmai előmenetelt és a betegellátást, miközben a rendszer átláthatóságát is csökkentik. A kamarai vezetés szerint a probléma rendszerszintű, megoldása nélkül az egészségügy fejlesztése korlátozott marad.
A felmérésben mintegy négyezer orvos vett részt, közülük 2880 jelenleg is az állami egészségügyben dolgozik, így közvetlen rálátással rendelkezik a működésre. A válaszadók 93 százaléka szerint az úgynevezett orvosbárók jelen vannak a rendszerben, és hasonló arányban vélik úgy, hogy tevékenységük negatívan hat a munkamegosztásra, a kollégák helyzetére és a betegellátás egészére.
Álmos Péter, a Magyar Orvosi Kamara elnöke az InfoRádióban úgy fogalmazott, „az orvosbáró egy puha megnevezés, mások inkább orvosoligarchának hívják ezeket a szereplőket”. Meghatározása szerint olyan személyekről van szó, akik jelentős anyagi erőforrások, eszközök vagy intézmények felett rendelkeznek, és ezt a befolyást egy feudális jellegű struktúra fenntartására használják. Bár arányuk alacsony, az orvostársadalom 1–3 százalékát tehetik ki, de hatásuk rendszerszintű.
A kamarai elnök szerint a jelenség nem új keletű, már a szocializmus idején is jelen volt, és a hálapénz visszaszorítása után sem tűnt el, csak átalakult a működése. Hangsúlyozta, hogy egy jól működő egészségügyi rendszerben nem létezhetnek leválthatatlan, túlzott befolyással rendelkező szereplők, akik például kinevezésekről, pályázati esélyekről vagy akár a munkaszervezés részleteiről döntenek.
A kamara szerint ugyanakkor különbséget kell tenni az orvosbárók és az orvosi elit között. Utóbbi érdemalapon alakul ki, és nem lojalitási hálókon keresztül, így jelenléte más országokban, például a skandináv rendszerekben is elfogadott és működőképes.
Vitairatot készített a MOK
A vitairat több lehetséges megoldást is felvet. Az egyik legfontosabb lépés az átláthatóság növelése a kinevezések, pályázatok és pénzügyek területén, valamint az egészségügyi rendszer működésének újradefiniálása. Álmos Péter példaként említette a romániai gyakorlatot, ahol a vezető orvosok számára kötelező a vagyonnyilatkozat és annak nyilvánossága, ami szerinte gátat szabhat a hasonló hatalmi struktúrák kialakulásának.
A kamarai elnök szerint a probléma megoldása nélkül a fejlesztések sem hoznak áttörést. „Lehet bármennyi pénzt tenni az egészségügybe, ezek a szereplők gátolni fogják a fejlődést” – fogalmazott, hozzátéve, hogy érdekük fűződik a betegek áramlásának kontrollálásához, ami akadályozza az innovációt.
A vitairat kitér az állami és a magánegészségügy kapcsolatára is. A kamara álláspontja szerint a két rendszer teljes szétválasztása nem működik a gyakorlatban, mivel nincs elegendő orvos két külön rendszer fenntartására. A jelenlegi helyzetben éppen az orvosbárói hálózatok segítik a betegek átirányítását az állami és a magánellátás között, gyakran az állami infrastruktúra és erőforrások felhasználásával.
Álmos Péter szerint nem a szétválasztás, hanem a megfelelő szabályozás jelenthet megoldást. Úgy látja, hogy a magánegészségügy szerepe mára megkerülhetetlenné vált, ugyanakkor a jelenlegi szabályozási hiányosságok lehetővé teszik, hogy a betegek ugyanahhoz az orvoshoz kerüljenek vissza fizetős formában, megkerülve a jogszabályi korlátozásokat.
(Borítókép: Donato Fasano / Getty Images)
Szinte nincs olyan család, baráti társaság, ahol ne lenne legalább egyvalaki, aki valamilyen mentális betegséggel, idegrendszeri zavarral vagy függőséggel küzd. Ez a kötet húsz megrázó igaz történetet tár fel.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Olvasd tovább itt: index.hu
