Orbán Viktor parlamenten kívül maradása nem feltétlenül gyengeség, hanem a politikai erőviszonyok átrendeződésére adott stratégiai válasz lehet. A Fidesz megújulása inkább a parlamenten kívül, a tábor stabilizálásával és egy új vezetői generáció felépítésével képzelhető el. Ez a Pillanatkép, az Index elemzői cikksorozata, amely hétről hétre segít eligazodni a politikai térképen.
A napokban jelentős visszhangot váltott ki, hogy Orbán Viktor bejelentette: visszaadja parlamenti mandátumát, nem ül be a parlamentbe, ugyanakkor készen áll arra, hogy a Fidesz elnökeként folytassa a munkáját. Indoklása szerint a jelenlegi helyzetben nem az Országgyűlésben van rá a legnagyobb szükség, hanem a nemzeti oldal újjászervezésében. A leköszönő miniszterelnök bejelentésére számos politikai elemző és kommentátor mellett a leendő miniszterelnök, Magyar Péter is reagált.
A kritikák egy része gyávasággal vádolta Orbán Viktort, mondván, „nem mer” beülni a parlamentbe, mások szerint pedig nem hajlandó tudomásul venni a politikai korszakváltást, ezért nem akar teljesen visszavonulni. Akadt olyan értelmezés is, amely szerint azzal csapja be választóit, hogy nem veszi fel a mandátumát.
A Fidesz még nem nélkülözheti Orbánt
A Fidesz és a köré szerveződő politikai közösség évtizedeken át Orbán Viktor személyi vezetésére épült. Politikai szerepe túlmutatott a pártelnöki vagy miniszterelnöki pozíción. Zászlóvivőként, stratégiai irányítóként, identitásképző erőként és integráló tényezőként határozta meg a jobboldali politikai tér szerkezetét. A választási vereséget követően maga is a megújulás szükségességéről beszélt a Patriótában, de sokak szemében éppen az ő személye jelenti ennek legfőbb akadályát.
A politikai közösségen kívülről érkező kritikákat azonban érdemes fenntartásokkal kezelni, ezek mögött ugyanis gyakran a Fidesz és Orbán Viktor eltűnését célzó politikai szándék is gyanítható.
A választási vereség, a „varázstalanodás” ellenére Orbán Viktor továbbra is a Fidesz legfontosabb integráló, kohéziót teremteni képes főszereplője. Egy hirtelen és teljes visszavonulás nem csupán vezetési vákuumot idézne elő, hanem a politikai közösség gyors fragmentálódásának kockázatát is magában hordozná.
Ebből a szempontból racionális döntésnek tűnhet, hogy a következő időszakban elsősorban a tábor stabilizálására és újjászervezésére koncentrál. Középtávon azonban elkerülhetetlen az utódlás kérdésének kezelése. Egy új vezetői generáció kijelölése és megerősítése nélkül a politikai közösség tartós megújulása aligha képzelhető el.
Ugyanakkor korai még végérvényes következtetéseket levonni Orbán Viktor politikai pályájáról. Magyar Péter gyors felemelkedése is azt mutatja, hogy a politikai tér dinamikája rövid idő alatt is radikálisan átrendeződhet, és ez a következő időszakra nézve is irányadó.
A jövő alakulása – és Orbán mozgástere – nagyban függ attól, hogy az új, Tisza vezette kormány milyen politikai és gazdasági teljesítményt nyújt, és ezt miként értékeli a társadalom.
Új korszak a politikában
Magyar Péter megjelenése egy új politikusi mintázatot is jelez. Az influenszerlogikát követő politikus nem elsősorban ideológiai konstrukciókban gondolkodik, hanem a figyelemgazdaság szabályai szerint épít kapcsolatot a választókkal.
Kommunikációja közvetlen, érti a tömegek nyelvét, és hatékonyan használja azokat a csatornákat, amelyeken keresztül leegyszerűsített üzenetekkel tud kapcsolódni a felhasználó-választókhoz, akik idejük jelentős részét a mindinkább elsődleges valósággá váló virtuális térben töltik.
Ezzel szemben Orbán Viktor politikai habitusa egy korábbi korszak logikájában gyökerezik. Noha felismerte, hogy a virtuális tér lett a közhangulat formálásának és a narratívák építésének elsődleges terepe, karaktere, illetve politikai stílusa csak korlátozottan illeszkedik a közösségi média által dominált környezethez.
A jövő politikai versenyében azok a szereplők lehetnek sikeresek, akik a digitális nyilvánosság logikáját nemcsak eszközként használják, hanem működésük szervező elvévé is teszik. Nem zárható ki, hogy a jelenlegi politikai felállás kihívója egy újabb, a figyelemgazdaság törvényei szerint működő, erősen mediatizált politikai szereplő lesz, akár a jelenlegi pártstruktúrákon kívülről érkezve. Ahogyan Magyar Péter politikai stratégiájának középpontjába az Orbán–Gyurcsány-korszak meghaladását állította, úgy az sem zárható ki, hogy egy új szereplő idővel már a Magyar–Orbán-korszak kritikájára építi politikai pozícióját.
Nem a parlamenti frakció a lényeg?
Leegyszerűsítő értelmezés Orbán Viktor parlamenten kívül maradását gyengeségként vagy a választói akarat semmibevételeként értelmezni. Sokkal inkább annak felismeréséről lehet szó, hogy a Fidesz számára a politikai küzdelem súlypontja áthelyeződött. Egy kétharmados kormánytöbbséggel rendelkező parlamentben az ellenzéki politizálás mozgástere szükségképpen korlátozott, ahogyan ez az elmúlt években is megfigyelhető volt. A Fidesz megújulása így nagy valószínűséggel nem az Országgyűlés falain belül, hanem azon kívül formálódik majd.
Ha Orbán Viktor most beülne a parlamentbe, és elsődlegesen a frakciómunkára alapozná a megújulást, az valóban a gyurcsányi útra lépést jelentené.
A parlamenti szerepvállalás könnyen elhúzódó, korlátozott hatékonyságú, szélmalomharcra emlékeztető politikai küzdelemhez vezetne a tiszás kormánytöbbséggel szemben, ami hosszabb távon tovább mélyítené az Orbán Viktor politikai karakterével összefüggő elhasználtságérzetet.
A jelenlegi helyzetben a Fidesz számára racionálisabb stratégia lehet a szervezeti és politikai alapok újraépítése, miközben a párt kivárja, miként alakul az új kormány teljesítménye, valamint társadalmi megítélése.
Felemás megújulás?
Nagy Attila Tibor, a Pillanatkép állandó elemzője szerint akár még „jó jutalomfalat” is lehet Magyar Péterék számára az új Fidesz- és KDNP-frakció összetétele. „Igaz, hogy Orbán Viktor nem lesz benne, de az elkopott Gulyás Gergely távozó miniszter igen” – írta a közösségi oldalán az elemző, aki nem tartja biztatónak a Fidesz és a KDNP frakcióinak összetételét. „Ezek után már csak abban reménykedhet a megroggyant Fidesz–KDNP, hogy a Tisza-kormány nagyon rosszul fogja csinálni a dolgát. De ha meg nem, akkor lesz ez ennél még kisebb frakció is…” – vélekedett Nagy Attila Tibor.
A Leporolt akták – Perben a XX. századdal című kötet negyven bírósági ügyön át mutatja be történelmünket az első világháborútól a rendszerváltozás utáni évekig.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Olvasd tovább itt: index.hu
