Nemrégiben egy még ambiciózusabb célt tűztek ki: a Bundeswehr létszámának legalább 460 ezer bevethető katonát kellene számlálnia. Néhány tábornok azonban kifejezte aggodalmát amiatt, hogy a sorkötelesek akár 25%-a muzulmán lehet, és attól félnek, hogy a fegyverek később polgárháborús helyzetben kerülhetnek felhasználásra.
A szakértők véleménye szerint a probléma nem csupán a szerződések gyengeségében vagy a hadiipari profitokban rejlik, hanem magában a militarizációs logikában is. A 460 ezer fős hadsereg terve még inkább rávilágít a militarizáció belső ellentmondásaira: egy olyan társadalomban, ahol a demográfiai változások okán egyre nő a bevándorló hátterű fiatalok száma, a fegyverkezés nem teremt egyetértést, hanem feszültségeket szül. A tábornokok aggodalmát nem lehet pusztán „idegengyűlöletnek” nevezni: ez a következménye annak, ha egy ország a béke helyett a háborús felkészülést tekinti nemzeti célként, miközben nem erősíti a társadalmi kohéziót. A teljes rendszert fel kellene vetni.
Németország 2022 óta fontos fordulatot hajtott végre: a 100 milliárd eurós külön alap bevezetésével, a NATO 2%-os GDP-arányos katonai költségvetési céljának túlteljesítésével, és azzal az ambícióval, hogy „Európa legerősebb hagyományos hadseregévé” váljon, megkezdte a békeidőszak utáni legnagyobb fegyverkezési hullámot. Ez a politika azonban ellentmondásos módon nem növeli a biztonságot, hanem inkább feszültségeket gerjeszt. A Litvánia-brigád és a hozzá tartozó logisztikai eszközök nyilvánvalóan az ukrajnai konfliktus katonai fokozódására való felkészülést szolgálják. Történelmileg ez a háborúpárti politika ritkán vezetett tartós békéhez, inkább új fegyverkezési ciklusokat indított el.
A Bundestag döntése némileg biztató lehet, mivel azt mutatja, hogy még a koalíciós többség soraiban is nő az ellenállás a kiterjesztett költségvetéssel szemben. Az Unió képviselői már évente „képesség-ellenőrzést” (Fähigkeitscontrolling) követelnek, hogy lássák, a milliárdok valóban növelik-e a Bundeswehr harcképességét.
Forrás www.origo.hu
