1692-ben Zrínyi Ilonát férje, Thököly Imre, kiszabadította, így Törökországba utazhatott. Azonban a császári udvar megtiltotta, hogy Rákóczi Ferenc anyjával tartson, és elbúcsúznia sem engedték tőle. Ekkor Rákóczi nővére, Julianna férjhez ment Aspremont Ferdinánd grófhoz, aki a hozományként kapott birtokokat követelte. Mivel Rákóczi még fiatal volt, Lipót császár felnőtté nyilvánította, így hivatalosan is meg tudta vitatni a sógorával a birtokügyeket.
A császár döntése alapján Rákóczi a következő évben Olaszországba utazhatott tanulmányai céljából. A fiatalember Róma városában tartózkodott a legtöbbet, ahol megismerte az olasz művészet és kultúra csodáit. Felfedezte a híres templomokat és palotákat, valamint a festészet, szobrászat és építészet iránt is érdeklődött. A tanulmányai során éremtannal is foglalkozott, és különböző élményeit is megosztotta, például a szexuális élet rejtelmeit, amelyeket Velencében tapasztalt.
Rákóczi a velencei tapasztalatait elítélte, de Firenzét ezúttal pozitívan említette, amely híres volt vívásáról, táncáról és sportjáról. Emellett Nápolyba is ellátogatott, valamint a Vezúv vulkánához is kirándult. Vallomásaiban kitért egy jezsuitaellenes műre is, amelyet elolvasott. Rákóczi a 16 éves korában átélt bűnök miatt bocsánatért esedezett, megjegyezve, hogy ez az időszak végzetes volt számára a tisztasága szempontjából, amit addig is a kegyelem őrzött meg.
Forrás mandiner.hu
