Május negyedik napja nem egy átlagos munkanap. Ezen a napon ünnepeljük Szent Flóriánt, akit a tűzoltók védőszentjeként ismerünk, de egykor a kovácsok, fazekasok és pékek is hozzá fordultak segítségért. A hagyományok szerint Flórián komolyan veszi a tüzet: ha nem tiszteljük azt, a házunk kárt szenvedhet.
Május első hete nem csupán a természet ébredéséről szól. Szent Flórián és Babevő János napja komoly szabályokat ígér, illetve gazdag terméssel kapcsolatos előrejelzéseket hoz.
A legérdekesebb szokás a „tiszta kéz” elve volt. Régen úgy vélték, hogy ezen a napon csak a férfiak gyújthatnak tüzet, de ezt is különös figyelemmel kellett tenniük! A tűzgyújtás előtt kötelező volt alaposan kezet mosni, és a férfiak vizet hintáztak a szobában, ezzel próbálva elkerülni a véletlen tüzet. Ez a mesterséges védelem a „hasonlót a hasonlóval” elve alapján működött: a víz elijesztette a tüzet. Érdekes, hogy sok helyen a mesteremberek, mint például a pékek és kovácsok, ilyenkor szüneteltették a munkájukat, mivel féltek attól, hogy a szikrák szerencsétlenséget okozhatnak.
Bár ma furcsának tűnne, a hagyomány szerint a nőknek ezen a napon tartózkodniuk kellett a tűzgyújtástól. Ez nem a férfiak dominanciájából fakadt, hanem mélyen gyökerező babonákból származott: hittek abban, hogy ha nő gyújt tüzet, az „megvadulhat”. A családok védelem érdekében a férfiak átvették a tűz előkészítésének feladatát. Flórián alakja a fegyelem és védelem szimbóluma volt, és sok régi parasztház homlokzatán található a szobra, amint egy dézsa vízzel olt egy égő épületet.
A földművesek úgy vélték, ha János napján ültetik a babot, lencsét és borsót, azok fagyállónak bizonyulnak és nem szenvednek kárt a késő tavaszi fagy miatt.
Május 6-án újabb fontos figura, Babevő János érkezik, aki a népi hagyományok szerint az utolsó jégfogó nap. A földművesek azt tartották, hogy ha ezen a napon vetik a babot, lencsét és borsót, akkor a friss hajtások biztonságban maradnak a késő tavaszi fagyoktól.
Forrás ripost.hu
