Az érettségi időszaka mindenkinek emlékezetes marad, akár négy, akár negyven év telt el azóta. Az a pillanat, amikor reggel elegánsan megérkeztünk az írásbeli vizsgákra, a hónapokig tartó felkészülés, és a szóbeli vizsga előtti izgalom mindannyiunk számára ismerős élmény. F nosztalgiával gondolunk vissza a régi érettségi élményekre.
Érettségiző diákok 1970-ből. / Forrás: Fortepan / Kenderessy Tibor. Milyen volt az érettségi a digitális korszak előtt?
Fontos különbség van aközött, hogy valaki 4 vagy 40 évvel ezelőtt érettségizett, hiszen a feladatsorokban jelentős eltérések tapasztalhatók. Míg 40 éve a lexikális tudásra helyezték a hangsúlyt, ma inkább a gyakorlati tudást mérik, habár mostanában a lexikális ismeretekre való fókuszálás újra előtérbe került. Ez megváltoztatta a tanulási módszereket is. Manapság az interneten rengeteg segédanyag érhető el, amely segíti a vizsgafelkészülést, így a tanulás egyéni folyamattá vált, míg régen tanulócsoportokban készültek a diákok. A végzősök mélyreható kutatásokat végeztek könyvtárakban, éveken át gyűjtött kézzel írt összefoglalók és indigóval másolt jegyzetek alapján készültek a nagy megmérettetésre, így ez igazi közösségi élmény volt.
Régen az érettségi nem volt elegendő ahhoz, hogy valaki egyetemre jelentkezzen, a felvételi vizsgán is át kellett menni. A rendszerváltás előtt kötelező volt oroszt tanulni, de nem mindig kellett belőle érettségizni; más idegen nyelvek is választhatók voltak. Idővel az angol nyelv vette át az orosz helyét, ám az már nem volt kötelező. Ma viszont elengedhetetlen, hogy az ember legalább egy nyelvet beszéljen a magyaron kívül. Ma már szinte bármilyen nyelv érettségizhető.
Ki ne emlékezne arra, ahogy reggel izgatottan, szép öltönyben vagy lányok esetében matrózblúzban és szoknyában a diákok leültek a fából készült padokba, és pontosan kezdve élőben hallgatták a Kossuth Rádióban az aznapi tételeket? Az érettségi mindig a formális keretekről és a szigorú szabályokról szólt, rituális környezetet biztosítva a vizsgákhoz.
Forrás ripost.hu
