A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) határozottan elítéli, hogy a legutóbbi magyar érettségi feladatsort Wass Albert (1908-1998) műveivel készítették el. Szerintük Wass Albert közéleti szerepvállalásai és politikai nézetei miatt nem érdemli meg ezt a tiszteletet. Ez a nyilatkozat a Mazsihisz szokásos reakciója, hasonlóan a Horthy-szobor vagy Herczeg Ferenc ügyéhez. A közlemény célja, hogy hirdessék saját létezésüket és a kormányt állami támogatásra ösztönözzék, ahogy az az elmúlt 16 év során már megvalósult.
Beszéljünk inkább arról, hogy számos író, akinek közéleti szerepvállalásai vitatottak, könnyen a „szemétdombra” kerülhetne. Így például Babits Mihály, aki támogatta a Tanácsköztársaságot, vagy József Attila, aki tagja volt az illegális Kommunista Pártnak. Móricz Zsigmond is szimpatizált a Tanácsköztársasággal, Kosztolányi Dezső verseket írt Kun Béláról, Illyés Gyula pedig fiatalon részt vett a Tanácsköztársaságban. Ady Endre szélsőséges nézetei és magánéleti visszásságai miatt szintén megérdemelhetné a kritikát.
Bár a felsorolt szerzők bűnlistája hosszú, érdemes kiemelni az értékeiket is. Babits Mihály mély és sokszínű verseket írt, József Attila költészete őszinte és érzékeny, Móricz Zsigmond regényei, mint a „Légy jó mindhalálig!”, erkölcsi példaértékűek, Kosztolányi Dezső „Édes Anna” műve pedig a pszichológiai thriller hazai zászlóshajója. Illyés Gyula munkája, a „Puszták népe” a magyar öntudatra ébredés fontos darabja.
Most nézzük Wass Albertet. Antiszemitizmusát sokan vitatják, de Kosztolányi Dezsőt is említhetnénk, akinek esetében mégsem zajlik heves ellenvetés. Wass Albert számos fontos regényt írt, amelyekben nem található „hergelés” a zsidóság ellen, hanem inkább a magyar identitás megerősítése jelenik meg.
Regényei, mint az „A tizenhárom almafa” a székelység megmaradását mutatják be, a „Funtinelli boszorkány” az emberségről szól, míg az „Adjátok vissza a hegyeimet!” a trianoni traumát dolgozza fel. Ezek a művek nem tartalmaznak szélsőséges elemeket, csupán a magyar öntudatot ábrázolják.
Így felmerül a kérdés: vajon szintén „nácizmus” az, ha Wass Albert munkásságát elítéljük? Esetleg érdemes lenne más szerzőket is kirekeszteni hasonló okok miatt?
Forrás pestisracok.hu
