Fazekas László 1947. október 15-én látta meg a napvilágot Budapesten. Mint sok más gyermek, ő is már kicsi korától kezdve a labda varázslatát érezte. A terézvárosi grundokon sajátította el azt a később világszerte elismert technikát, ügyességet és trükközést, ami a legmagasabb szintre emelte. Édesapja jó barátságban volt a Ferencváros híres vízilabdázójával, Kárpáti Györggyel, így a kapcsolatnak köszönhetően először a zöld-fehérekhez ment próbajátékra.
„Egyél egy kis spenótot és gyere vissza jövőre!” – mondta neki egy idős férfi a toborzón. Így nem lett a Ferencváros játékosa, de ezen nem sokáig szomorkodott. Egy osztálytársa javasolta, hogy próbálkozzon Újpesten, és végül ott szerencsére rátalált. Azonban pályafutása ismeretében inkább az Újpestnek és a magyar focinak hozott szerencsét.
Karrierje lenyűgöző a statisztikák, a teljesítmény és a megszerzett eredmények alapján. Hűsége a klubjához is figyelemre méltó volt, hiszen 21 éven keresztül, 1959 és 1980 között a lila-fehérek játékosa volt.
Csupán 17 évesen került a felnőtt csapat keretébe, ahol hamarosan bemutatkozott. Alapemberré vált, a jobbszélen megkerülhetetlen virtuózként ismerték, akinek trükkjei és pontos beadásai, valamint különleges gólérzéke is kiemelkedővé tették. Amikor kialakult a magyar futball történetének egyik legnagyszerűbb támadóötöse (Fazekas–Göröcs–Bene–Dunai II–Zámbó), nyilvánvalóvá vált, hogy az Újpest hosszú távon dominálhatja a magyar bajnokságot. Így is történt.
A lilák 1969 és 1975 között egymás után hét aranyérmet nyertek, nem kis részben Fazekas László teljesítményének köszönhetően. A 70-es évek második felében még két aranyérmet nyert, így a futball világában csak „Kapa” néven emlegették, amit Solymosi „Pixi” ihletett a mesehős, Kapanyél után. Végül kilencszeres magyar bajnok lett a Megyeri úton, és számos egyéb bajnoki érmet, Magyar Kupa-győzelmet és Európai Ezüstcipőt (1979/1980) is szerzett a lila-fehérek színeiben.
Forrás pestisracok.hu
