Itt a szöveg átfogalmazva:
—
A félreértések elkerülése érdekében szeretném tisztázni, hogy azok a “fideszesek”, akik mindig tudtak valamit, csak éppen nem mondták el, éppúgy idegesítenek, mint bárki más. Különbséget kell tenni aközött, aki előre figyelmeztet és igaza lesz, és aközött, aki nem tájékoztat, de mindenki mást kritizál olyan dolgokról, amikről nem is tudhatjuk, hogy ő tényleg tudta-e előre. Ráadásul ő sem szólt előre, még csak Facebookon sem posztolt róla.
Egy poszt nem elegendő ahhoz, hogy kifejezzük magunkat.
Szerintem mindenkinek érdemes lenne meggondolnia, hogy miket mond nyilvánosan. Ez már a negyedik választási vereségem, így már nem lep meg semmi. Orbán Viktor például Dopemanhez látogatott. Mivel nem tudom, mik a tervei, nem kívánok kommentálni az ott elhangzottakat, de van egy sejtésem, hogy nem várható rendes értelmiségi párbeszéd a közelmúltunkról és a jövőnkről. Egy ekkora vereség után pedig joggal gyaníthatom, hogy nem vagyunk tökéletesek. A hűség azt mondja, hogy nem osztom meg Facebookon a gondolataimat erről. Király Nóra posztja kétségtelenül felvet egy fontos kérdést a nyilvánosság számára. De miért a nyilvánosság előtt? Pont úgy, ahogy nem vagyok Fidesz tag, ahogy Tóth Máté sem, mi kívülről érdeklődünk erről.
Nem is akartam ezzel foglalkozni, mivel Király Nóráról alig tudok valamit, Tóth Mátét pedig kedvelem, de az ő általunk említett jellemzők egyaránt érdemelnek kritikát.
A „beképzelt, megélhetési álértelmiségiek” kifejezés jól megfogalmazza a problémát. Tudjuk, hogy kiről van szó, de sokan közülük nem is sejtik, hogy pontosan rájuk jellemző mindez. Sajnos ők is azok, akik év szinten harminc milliós családi költségvetéssel próbálják magukat alsó-középosztálybelinek tartani, mert idén csak két síelésre tellett.
Egyébként a társadalomban sokszor valóban találhatóak kedvező elemek is, még ha sokan közülük nem is akarják ezt elismerni. Az élősdik világosak, de az álértelmiségi kifejezés a legfontosabb. Az értelmiségi statust nem mindenki érdemli meg, hanem csak azok, akik valódi szellemi teljesítményt nyújtanak, és ők is kevesen vannak. A baloldali és liberális értelmiség gyakran bírálatot kap, mert elérhetik ezt a státuszt anélkül, hogy valóban teljesítményeket nyújtanának. Azonban véleményformálók, újságírók, média személyiségek, civil aktivisták és influenszerek nem mindig felelnek meg az „értelmiségi” kritériumnak, és még az egyetemi tanárok sem mindig sorolhatók ide.
Forrás pestisracok.hu
