Hétfőn kezdték el a Tisza Párt miniszterjelöltjeinek meghallgatását az Országgyűlés bizottságai előtt. Az új kormány, amely gyorsan formálódik, már bemutatkozásakor olyan üzeneteket fogalmazott meg, amelyek komolyan kétségbe vonják a kampányígéretek hitelességét. Ifj. Lomnici Zoltán a Magyar Nemzetnek adott interjújában részletesen kibővítette a hallottakat.
A Tisza Párt kormányának eddigi kommunikációja aggodalmakat kelthet. Lomnici Zoltán különösen aggasztónak tartja a migrációval kapcsolatos kommunikációt. Pósfai Gábor belügyi miniszterjelölt a déli határkerítés fenntartását és a szigorú migrációs politikát támogatná, de ha bármilyen gesztust tesz az Európai Bizottság felé, az egyértelműen kettős beszédnek minősülne.
Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszterjelölt esetében a legszembetűnőbb elem a személyeskedés volt. Amikor Takács Péter az éves 500 milliárd forintos többletforrásról érdeklődött, a jelölt inkább a korábbi államtitkár ellen irányult, minthogy a finanszírozásról vagy a deficit kérdéseiről beszéljen. Lomnici szerint ez nemcsak méltatlan, hanem szakmai szempontból is elfogadhatatlan.
Jelenleg az egészségügyre fordított kiadások a GDP 4,5–5 százalékát teszik ki. Az 500 milliárdos növelés nominálisan körülbelül 1 százalékos emelkedést jelentene, forráshiány esetén viszont akár deficitnövekedést vagy más területekről (oktatás, infrastruktúra, nyugdíj) való elvonást javasolna.
A Tisza-programban említett „vagyonvisszaszerzés”, uniós támogatások és hatékonyságnövelés Lomnici szerint jogi és gazdasági kockázatokat rejthet. Rámutatott, hogy a megígért fejlesztések ára rejtett adóemelést vagy újabb eladósodást eredményezhetnek.
Tarr Zoltán a „múlt 16 évének tudatos lerombolásáról” beszélt, miközben a párbeszéd és a gyűlöletfalak lebontására helyezte a hangsúlyt. Lomnici figyelmeztetett arra, hogy árulkodó, hogy az ülés után nem tartott sajtótájékoztatót, holott neki, mint kulturális és társadalmi kapcsolatok miniszterének, éppen a párbeszédet kellene képviselnie. Ez inkább a sértettség politikáját és a polarizáció további fokozódását jelezheti.
Vitézy Dávid pragmatikus módon elismerte, hogy nem tudják a vasút minden problémáját megoldani, ugyanakkor a vagyonvisszaszerzési hivatal bevonása a befektetői bizalom csökkenéséhez és uniós jogi vitákhoz vezethet. Lannert Judit oktatási miniszterjelölt az intézményvezetők „átvilágítását” ígérte, de mivel az átvilágítás feltételei teljes mértékben a miniszter döntésétől függenek, könnyen politikai tisztogatássá alakulhat.
Ruszin-Szendi Romulusz ügye pedig politikai cirkusz lehetőségeket vethet fel, mivel a miniszterjelölt saját korábbi tevékenysége során felmerülhetnek etikai és politikai aggályok.
Összességében ifj. Lomnici Zoltán úgy véli, hogy ha a Tisza Párt nem lép túl a bosszú és az ígéretek logikáján, akkor 2026 és 2030 között nem megújulás, hanem újabb ciklusos polarizáció és a „tizenhat évvel ezelőtti” problémák revisitingje várható.
Forrás www.origo.hu
