A helyzet az, hogy Magyar Péter a választásokon elért kétharmados győzelme ellenére csupán egy sima miniszterelnök lett, nem pedig abszolút vezető. Bár elmondhatnánk, hogy a modernizálás szellemében kalapot viselne, hogy jelezze az avítt közigazgatás korszakának elmúltát.
Miniszterelnökként a hatalma korlátozott. Nem elég, ha valakit bűnösnek kiált, bizonyos jogállamisági kritériumokat be kell tartania. Például a törvényeket neki is be kell tartania, hiába él benne a vágy arra, hogy tettre kész legyen. Nem állhat bíróságok fölé, nem oszlathatja fel az alkotmánybíróságot, és a kinevezési jogkörének is vannak határai. Hiába lenne kellemetlen számára, végül nem ő nevezett ki senkit, hanem Sulyok Tamás köztársasági elnök tette ezt.
Valójában rendszerváltás sem történt, bár jól hangzott kampányígéretként. A Fidesz 2010-es retorikáját egy kicsit felújították, ami több mint kormányváltásról, kevesebb mint rendszerváltásról szólt. Az ilyen fideszes szövegek, ha saját gondolataiként tálalják, mindig jól működnek a Fidesz ellenzékében. Ennek ellenére Magyarország továbbra is parlamentáris demokrácia, köztársaság, amit az Alaptörvény is megerősít.
A parlamentáris demokrácia viszont azt jelenti, hogy a Tisza Pártnak van ellenzéke, még ha az kicsi is. Itt ülnek a Fidesz, a KDNP és a Mi Hazánk Mozgalom képviselői, akik meg fogják kérdőjelezni és bírálni a kormányt. Bár nehéz lesz ezt elviselni a következő ciklusban, el kell fogadniuk, hogy akad más vélemény is Magyar Péteren és a Tisza Párton kívül.
Mi sem fogunk csendben maradni. Bár szerintük a szavazólapon csupán Magyar Péter dicséretéről lesz szó, a valóság nem ez. A szavazólapon pártok és jelöltek szerepeltek, nem pedig egyetlen nézőpont dominanciája. Tetszik vagy sem, az április 12-i események után is kifejtjük véleményünket a közéleti témákban.
Forrás pestisracok.hu
