Az Országgyűlés feladata, hogy tükrözze a nemzet akaratát. Ez az a hely, ahol a múlt és a jelen összefonódik, hogy a képviselők a jövőt formálják. Az ülésterem Magyarország középpontja, és aki ezt megsérti, az a magyar emberek méltóságát támadja meg, semmibe véve a nemzet büszkeségét. Ezt a kommunisták célul tűzték ki, hogy elhomályosítsák előttünk, milyen értékesek voltunk, ezzel elveszítve a hitünket a jövőbeli nagyságunkban.
A Tisza politikai képviselői éppen ezt cselekszik: lerombolják a múlt dicsőséges emlékét, a dolgokat, amelyekre büszkék lehetünk. Ruzsa Diána, mint egy rossz tanuló, úgy ül az egyik padon, míg az országgyűlés elnöke, Forsthoffer Ágnes, a Tisztelt Ház méltóságát akarja eltüntetni.
A múltat törölni kell; erre a legjobb egy ikeás szék. Az egykori Anna-bál szépsége megjegyezte, hogy nem kényelmes neki a több mint egy évszázada használt tölgyfából készült szék, és inkább egy egyszerűbb, irodai szék mellett dönt.
Ez a döntés azonban félrevezető, hiszen a szék díszítése és különleges helye nem az ott ülőről szól, hanem a nemzetről. Az aktuális kormány, mely nárcisztikus jelleméből adódóan nem érti a közjót, úgy tűnik, hogy minden az ő személyükről szól. Ők nem képesek a nemzet nagyságában gondolkodni, és mindent, ami emlékezteti őket erre, zavaró tényezőként kezelnek, mert azt jelzi, mennyire kicsinyek valójában a magyarság egészéhez képest. Az a vágyuk, hogy mindenhatóak legyenek, még egyikeiként is, ikeás székben ülve.
Forrás pestisracok.hu
