Azóta minden alkalommal nehéz elindulni Bécsbe. Nehéz, mert valamelyik gyermekem éppen akkor szeretné, hogy ott legyek, amikor iskolába (bölcsődébe, óvodába) megy vagy onnan kijön. Nehéz, mert még mindig nem tudom elfogadni, hogy ez megtörténhetett velünk. Az én történetem csak a jéghegy csúcsa ahhoz képest, ahány életet tönkretett a NER, például azokét, akik kiváló újságíróként Londonban mosogatnak, akik a romáként nem tudnak szabadon élni a kitiltó rendeletek miatt, akik a rossz egészségügyi helyzet miatt veszítették el a szeretteiket, vagy akik az SZFE-n nem tudták befejezni a tanulmányaikat, illetve akiket elbocsátottak tanári állásukból, mert kiálltak magukért és másokért – sokan másokkal együtt. Váradi Luca szociológus a Facebookon osztotta meg, hogyan érintette őt a NER 16 éve, különösen az, hogy a munkahelyét, a Közép-európai Egyetemet (CEU), ahol az előítéletekkel foglalkozik, Bécsig üldözték. Azóta kénytelen kétlaki életet élni, gyakran a gyerekeitől távol.
Hasonlóan sokakhoz, ő is vegyes érzelmeket élt át a Fidesz bukása után, és ezeket saját, nem nyilvános oldalán osztotta meg. Meglepetésére rengeteg reakció érkezett, sokan a saját érzéseiket és veszteségeik történeteit osztották meg. Ez inspirálta Váradi Lucát és Kohut Tamás szociológusokat arra, hogy kutatni kezdjék, hogyan befolyásolta az Orbán-rezsim az emberek mindennapi életét. Elindították az „Így éltünk itt – közösségi archívum Magyarország 2010–2026: Politika a hétköznapokban” nevű tudományos projektet, amelynek során személyes emlékeket és történeteket gyűjtenek a NER 16 évéről.
Forrás hvg.hu
