Vannak olyan történetek, melyek mellett nap mint nap elmegyünk, mert a falak felfogják a kétségbeesett kiáltásokat. Egy debreceni ház mélyén egy 45 éves, érzékeny lelkiismeretű rajztanár küzd a reménytelenséggel – mind szó szerint, mind átvitt értelemben. A valaha szebb napokat látott művész most autizmussal, skizofréniával és egy súlyos baleset következményeivel birkózik, miközben a világ szépen lassan elhalad mellette.
Amikor belépünk az otthonába, nem a por, hanem a reménytelenség légköre fogad minket. A lakásban nincs áram és zene, mivel évek óta megszűnt a villanyellátás, nem hátralék miatt, hanem azért, mert egy korábbi energetikai korszerűsítés során a férfi nem tudta előteremteni a csatlakozáshoz szükséges összeget, ezért leválasztották az otthonát a hálózatról. Az elavult vezetékek balesetveszélyesek, a modern világ kényelme pedig számára elérhetetlen álom lett. A rajztanár, aki régen színeket tanított a gyerekeknek, most a szürke hétköznapok szorításában él.
A mentális betegségek nehézségei magukban véve is elegendőek a teljes elszigetelődéshez, de januárban újabb nehézség állt a férfi útjába. Egy súlyos baleset következtében mozgáskorlátozottá vált; jelenleg is csak járókerettel tud néhány bizonytalan lépést tenni a hideg falak között. Munkahelyet nem tud vállalni, hiszen állandó felügyeletre és támogatásra lenne szüksége, de a családja is egyre inkább távolodik tőle. Budapesten élő testvére és beteg apja próbálnak segíteni, de a távolság és saját nehézségeik megnehezítik a helyzetet.
A Tündérkör Alapítvány sajnálja, hogy nem tudnak rendszerszintű változást elérni, de nem hagyhatják magára a férfit. Azonnali segítségnyújtás keretében már pakolják az élelmiszereket, meleg ruhákat és tisztítószereket a krízishelyzet enyhítésére.
Forrás ripost.hu
