Hogy mit kínálunk cserébe, az talán néhány SMS-ből kiderül – vagy lehet, hogy nem. A felek mindenesetre úgy tettek, mintha valódi, „kemény” tárgyalás zajlana, ahogy Magyar Péter büszkélkedett vele. Bár egy óra általában nem elegendő egy ilyen beszélgetésre, hacsak Ursula asszonynak nem akadtak fontosabb ügyei, mint a magyar miniszterelnökkel folytatott beszélgetés.
A lényeg, hogy egyelőre a napos oldalon állunk, hiszen lényegében semmiért cserébe a tolvajok visszaadták a mi saját pénzünk egy részét.
Ursula von der Leyen sajtótájékoztatóját azzal kezdte, hogy számára április 12. olyan, mint Putyinnak május 9., a győzelem napja. A magyarországi választások után hirtelen eltűnt a diktatúra és a korrupció. Nem pontosan így fogalmazott, de lényegében mindegy, mert az általa legfontosabbnak tartott változás az volt, hogy az uniós zászló visszakerült a parlament homlokzatára.
Az uniós zászló szimbolizálja a jogállamiságot és az antikorrupciót.
Az RFF 10,4 milliárd eurója mellett a kohéziós alapból 4,2 milliárd euró érkezik, míg von der Leyen 2,2 milliárd eurót ígért a kekvák államosítása után. Ha az állam a magánszemélyek által az egyetemeknek korábban biztosított vagyont államosítja, a diákok visszatérhetnek az Erasmus programba, tehát a magyar egyetemisták újra egyenrangú polgárai lesznek az Európai Uniónak, mint a németek. Ez olyan megható fejlődés, mint amikor ’45-ben eltörölték a zsidótörvényeket. Értékeljük a germán gesztust!
Bóka János, a korábbi uniós ügyekért felelős miniszter már a találkozó előtt felhívta a figyelmet a tárgyalás egyik különlegességére. A 27 feltételből 22 teljesült, 5 esetében viszont az előző kormány állítása szerint teljesült, de az Európai Bizottság szerint nem. Elméletileg tehát már csak 5 előfeltételt kellene teljesítenie az új kormánynak a forrásokhoz. Mivel mindnek ugyanazok a követelményei, értelmetlen külön-külön bejelenteni, hogy Magyar Péter keményen tárgyalt Ursulával.
Forrás pestisracok.hu
