Közleményükben megemlítik, hogy Csernyus Lőrinc Makovecz Imre tanítványaként innovatív módon folytatta mestere építészeti és szellemi örökségét. Munkássága példaként szolgál a magyar építési hagyomány és építészeti díszítőelemek modern és természetes továbbfejlesztésére.
Csernyus Lőrinc 1961. június 7-én látta meg a napvilágot Budapesten, és 1986-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán szerzett diplomát. Tanulmányai alatt találkozott Makovecz Imrével, és megismerkedett a magyar organikus építészettel, amit azóta is alkalmaz. Fontosabb munkái közé tartozik a csengeri Petőfi Sándor Általános Iskola, a herendi Porcelánmanufaktúra angyalos bejárata, valamint a makói városkép szempontjából jelentős középületek.
Pályafutása alatt önkormányzati és alapítványi megbízások mellett országszerte tervezett családi házakat, akár újjáépítések vagy települések rehabilitációja keretében. Épületei a természetes anyagok és formák harmóniáját tükrözik. Az építés tiszteletére törekedve, kompromisszum készségével igyekszik korszerűsíteni a morálisan elavult épületeket. Emellett 1987-től Csenger főépítészeként is dolgozott.
Építészeti pályafutása mellett a tanítás is jelentős szerepet játszott az életében: vezette a Vándoriskolát, és oktatott a BME Szerves Építészet tantárgy keretében, valamint a Waldorf-iskolákban építészettörténetet és vizuális kultúrát tanított.
Csernyus Lőrincet alkotói pályafutása során más művészeti áramlatok is kísérték, különös figyelmet fordított a zenére. Barátai közül szoros kapcsolatot ápolt Kiss Ferenc népzenésszel, aki az 1992-es Sevillai Világkiállításon a Magyar Nemzeti Pavilon programzenéjét szerezte. Közösen szervezték a Héttorony Fesztivált a Kárpát-medence kulturális városaiban.
A Magyar Művészeti Akadémia Csernyus Lőrincet saját halottjának tekinti – állapítja meg a közlemény.
Forrás ripost.hu
