Kérlek, fogalmazom át a szöveget más szavakkal:
—
És tényleg, hogyan lehet azt mondani, hogy a fotózás nem művészet? A fotós teljesen kifejezte Magyar Péter iránti tiszteletét, valamint véleményét Varga Juditról, akit lúzernak tart. Elképesztő, hogy ennyi ideje van a miniszterelnöknek, míg egy tönkrement ország irányítása alatt áll, és a magyar emberek összes reménye rajta nyugszik! A fotós állítólag a HVG olvasója, ezért ha véletlenül nem lenne éppen remek munkája a miniszterelnök tevékenységeinek megörökítésében, érdemes lenne neki egy fotóriporteri állást nézni. (Linkelem a HVG cikkét, az algoritmusok úgyis úgy intézik, hogy ők kapjanak több nézőt, mint bármi más, ami nem Magyar Péterrel foglalkozik.)
Magyar Péter nem politikai okból kerül a címlapokra! 🙂 Már azzal is kárt okoz, hogy mindenkit és mindent kiszorít a nyilvánosságból.
Eredetileg arról akartam írni, hogy kiderült-e, mit intézett Magyar Péter Brüsszelben. De minek is? Azt tette, amit tehetett, a többit Ursula intézte, nem ő. Persze, ha Ursula valóban intéz bármit, mert erős kétségeink vannak a döntései függetlenségét illetően. Sosem gondoltam volna, hogy a „látványpékség” kifejezés ennyire erősen jelentkezik, a kontraszt a látvány és a pékáru állaga között ekkorát fog növekedni. Még soha nem volt ennyi magánügy címlapon egy miniszterelnöknél.
Magyar Péter elvileg dolgozott Brüsszelben, ami azt jelenti, hogy értenie kellene a helyzethez. Nekem úgy tűnik, mintha azt hitte volna, hogy szuverén hatalomként lép fel, de ott közölték vele, hogy a helytartósághoz is alkalmazkodnia kell. Nyilvánvaló, hogy az EU ott tart, hogy a gyarmati tisztviselőket is kiválasztják a konkrét gyarmatról, pedig például másik gyarmatról is érkezhetnének.
Érdekes volt látni, ahogy az elit birtokba vette a nem túl régóta világklasszisnak számító stadiont, és külön jó volt látni, ahogy Csányi Sándor is beilleszkedett az új környezetébe, így legalább a nemzeti labdarúgó-bajnokság első osztályával nem kell aggódnunk.
Jó látni, hogy az új elit komolyan veszi az „énidő” fontosságát, és figyel a kikapcsolódásra, hogy elkerüljék a kiégést. Für Lajos jut eszembe (aki az első hadügyminiszter volt a rendszerváltás után, és történész is), akiről azt mesélték, hogy komolyan azt hitte, hogy elég hetente kétszer a minisztériumba mennie, majd folytathatja kutatói életét. Nagy Ervin biztos ráér, ha a titkárnője kezeli a régi telefonszámát, hiszen a „művész kollégák” majd ki akarják préselni tőle a magyar GDP felét, ráadásul unalmas és kellemetlen is ennyiszer nemet mondani, vagy elismerni, hogy semmi köze semmihez.
—
Remélem, hogy ez a változat megfelel az elképzeléseidnek!
Forrás pestisracok.hu
