Az ember mindig úgy érzi, hogy hazatér, amikor Erdély felé tart. Legyünk kárpátaljaiak, budapesti értelmiségiek vagy bármely más magyarországi település lakói, mi nem egy idegen ország felé utazunk, hanem az otthonunkba. Így indultunk most is, otthonról haza, Vajdahunyad irányába. Az utazásunkat még inkább fokozta, hogy már nem kellett határokon átkelnünk, csupán a mobilszolgáltatók üzenetei jelezték, hogy ezt a területet egyesek Romániának tekintik.
Zsargó János református esperes beszédet tartott Vajdahunyad vára történelméről. Csütörtök este érkeztünk a Corvin-Savaria Magyar Házhoz, ahol a helyi magyarság vezetői, köztük Ferenczi István, a Hunyad Megyei RMDSZ elnöke, vacsorával és kiváló pálinkákkal vártak minket. Ő kijelentette, hogy ezek a közösségi házak minden magyar számára otthont nyújtanak, függetlenül attól, honnan érkeznek.
Pénteken korán reggel útnak indultunk, hogy felfedezzük a Zsil völgyének magyar közösségeit, valamint azokat a közösségi házakat, amelyek még felújítás alatt állnak. Megható volt látni, hogy a kisebbségbe szorult honfitársaink milyen szoros közösséget alkotnak a románok között. Ebben a helyi összetartásnak is nagy szerepe van. Hasonlóképpen a Vas vármegyei önkormányzatnak, amelynek Marton Ferenc és csapata évek óta önkéntes munkát végez a Magyar Házak felújításán és a helyi szervezetek támogatásán.
Kutasi Csaba, az RMDSZ helyi vezetője megosztotta, milyen nehezen küzd meg a helyi közösség, függetlenül attól, milyen nemzetiségű, a bányabezárások után. Ő, aki szintén bányász volt, emlékeztetett arra, hogy a „bányászjárások” során mennyien tévedtek el és lettek félrevezetve az ország vezetése által, mivel mint mondta:
„Egy bányász élete a társán múlik, ezért nem számít számára, hogy aki mellette áll, román, magyar vagy szász.”
Közvetlenül ezután Piskire utaztunk, ahol megtekintettük Bem apó híres győzelmének emlékművét. Az obeliszket eredetileg egy dombtetőre állították, de Bukarestből érkezett utasításra lebontották. Ezt követően magánterületre került, hogy méltó emléket állíthasson annak a csatának, ahol a magyar forradalmárok és lengyel tábornokuk nemcsak az osztrák, hanem a román csapatokat is megfutamították, akik másfélszeres túlerőben voltak.
Forrás pestisracok.hu
