Színésznek lenni nagy kihívás, hiszen a közönség nem törődik azzal, ha éppen rossz napod van, vagy ha családi problémák foglalkoztatnak, amikor épp vidámságot kell sugároznod. Még az sem számít, ha éppen betegen szeretnél inkább pihenni, hiszen a nézők azt várják, amit a plakátok és leírások ígérnek. Éppen ezért nehéz és kimerítő a színészi élet, és tisztelet illeti azokat, akik képesek elfeledkezni a magánéleti gondjaikról a színpadon. A közönség szeretete és a taps kárpótolhat a nehézségekért, de ha politikai véleményt nyilvánítasz, könnyen elveszítheted a nézők felének támogatását. Ezért sok standupos is tapasztalja, hogy politikai témákkal foglalkozva a közönségük csökken. A politikai életről való beszéd valóban rizikós, de sokan mégis beleugranak, miközben egyre többen ismerik el, hogy mentálisan kimerültek.
A politikai beszédű színészek gyakran elhagyják a pályát, annyira megterhelő, amit csinálnak. Nem meglepő, hogy Molnár Áron, más néven Noár, aki hosszú ideje provokatívan nyilvánul meg, mostanság kicsit visszavonulót fúj, mert mentálisan elfáradt. Az arcmimikája és a kifeszített tekintete azt jelzi, hogy valami nincs rendben. Lehet, hogy színésznek tehetséges, de a politika nem biztos, hogy az ő terepe, viszont remekül tudja közvetíteni a gyűlöletet és az iróniát, miközben magát korrektnek állítja be. Sokan elhiszik ezt, hiszen színészi teljesítményt nyújt, de most, hogy a Tisza nyert, amit talán részben neki is köszönhetünk, bejelentette, hogy kimerült, és időre van szüksége. A kiégés bárkivel megtörténhet, ami természetes, csak fontos, hogy észrevegyük és foglalkozzunk vele. Azonban azt nem mondhatja senki, hogy Ő a színészetben fáradt el. Inkább azzal küzdött, hogy a politikai állásfoglalásai miatt a közönség felét elveszítette, hiszen ma már inkább politikai szereplőként van jelen, mint színészként, ami különösen megterhelő lehet olyan számára, aki a taps és a közönség szeretete nélkül él.
Forrás pestisracok.hu
