A Fidesz úgynevezett rendszerváltókra hagyott hatalmas tájsebet és jogi problémát Budapest közepén – ez a címe a cikkünknek, amelyben összefoglaltuk a NER által lebontott Magyar Rádió kultúrtörténeti épületeinek sorsát, valamint azt, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tervezett kampusza nem valósult meg, és a jövőbeli kormányváltás után sem valószínű, hogy meg fog. A cikk, amelyet a vita elindítására szántunk, azt javasolta, hogy a két palota kerüljön a Magyar Nemzeti Múzeumhoz. Bátonyi Péter műemlékvédelmi szakértő reagált erre.
Manapság már kevesen tudják, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kapcsán gyakran emlegetett „campus” kifejezés latinul mezőt jelent. Az elnevezés arra utal, hogy az újkori egyetemek, különösen az angolszász országokban, általában városok mellett, nagy területeken helyezkedtek el. Olyan helyeken, ahol az intézményi autonómia jobban érvényesülhetett, és nem ütköztek a sűrű belvárosi beépítésekbe. Ezt tükrözte a Pázmány egykori helyszíne is, amely Piliscsabán található, és bár kényszermegoldásként lett felsőoktatási célra kijelölve, a kialakítás hasonlított az amerikai egyetemek telepítési szokásaihoz (pl. Harvard Bostoni, Pennsylvaniai Egyetem Philadelphiában, Yale New Havenben).
A Pázmány ezt az ingatlant cserélte el a belvárosi Rádió-tömbre, amelyet 150 éve kiépült utcák vesznek körül zártsorú beépítéssel. Érdekes, hogy a piliscsabai területet nem említették kampuszként, míg az átköltöztetési tervekkel kapcsolatos zsúfolt helyszín kifejezetten ezen a néven vált ismertté.
Ez az egyik, talán nem is a legfontosabb ellentmondás a PPKE ittani elhelyezésével kapcsolatban, amely rávilágít egy lényeges problémára: mennyire megfelelő a kijelölt helyszín a kívánt célra, nemcsak a környéken élők, hanem az egyetem szempontjából is.
Ismertek a piliscsabai terület problémái: túl messze van, eldugott, és nehezen megközelíthető. Mi a helyzet a Pollack Mihály téri telkével?
Forrás hvg.hu
