A Sulyok-ügy körüli feszültség a Tisza Pártnál két táborra osztja a politikai erőket. Az egyik csoport, melyet Ruff Bálint vezet, radikális nézeteket vall, és úgy vélik, hogy mindenáron el kell távolítani a közjogi méltóságokat, beleértve a köztársasági elnököt is. Ők új, megbízható elvtársakat akarják, akik lehet, hogy nem értenek a feladataikhoz, de bizonyosan hűségesek lesznek. Ez emlékeztet a kommunista rendszer káderpolitikájára, csak ezáltal kívánják helyreállítani a jogállamot.
Ugyanakkor a „jogállam bajnokai” ironikus módon fogják a kritikákat, miközben a társadalom számára a győzelem ígérete mellett már csak a nagy száműzetés képzete érkezik.
Felmerül a kérdés, hogy normális dolog-e, hogy csupán két választási lehetőség van? Ez inkább a diktatúrákra jellemző. Meglepő, hogy egyeseket kizárnak az államigazgatásból, pusztán azért, mert az előző kormány alatt dolgoztak ott, anélkül, hogy politikai aktivitással bírtak volna.
Eközben a felszín alatt a politika napjainkban is látványos árnyalatokkal operál, gyerekek támogatják a miniszterelnököt, és folyamatosan a szeretet, boldogság és a szép új világ üzeneteivel bombáznak minket. A valóság azonban sokkal sötétebb, amikor ártatlan embereket bocsátanak el, akik sehol sem találnak munkát, pusztán egy emoji található az önéletrajzukban, indokolatlanul.
Miközben írom ezeket a gondolatokat, Magyar Péter a Parlamentben arról számol be, hogy a Sulyok Tamás melletti tüntetésen négyszázan voltak. Nem számít, hogy ez hatalmas hazugság, és valójában tömegek voltak jelen; azok, akik hisznek a Tisza Párt vezetésének, nem törődnek a tényekkel.
Sokak számára kényelmesebb, ha megmondják nekik, mit gondoljanak, a tények ezt követően már nem számítanak.
Forrás pestisracok.hu
