Lannert Judit, az oktatási miniszter nemrégiben megerősítette, amit a kutatók régóta tudnak: a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok nem eredményesebbek, csupán előbb szelektálnak. Gulyás Gergely azonnali reakciója — kommunikista elveket emlegetve — felkeltette a figyelmet, és Lannert megvédte álláspontját. A Facebookon azóta is aktívan zajlik a vita.
Viszont van egy lényegesebb kérdés is. A hatosztályos gimnázium körüli tevékenység afféle politikai vonalvezetés, ami lehetővé teszi, hogy a pártok egymással vitatkozzanak, miközben a valódi problémák figyelmen kívül maradnak.
A lényeges probléma nem a hatosztályos gimnázium körül forog, hanem az 5. osztályban, 10 éves korban kezdődik.
Egy törés, amiről senki sem beszél
Szülőként most túl vagy a beiskolázás első sokkján. A gyerek már megszokta az iskolai környezetet, és szerencsés esetben kedveli a tanítót. Négy éven át egy felnőtt kíséri figyelemmel a gyermek fejlődését. Ő ismeri a gyerek írását, tudja, mikor pihen el az órán, és őszintén érti, mi történik otthon.
Ám aztán következik az 5. osztály, ahol a gyerek több szaktanárral találkozik, akik tárgyanként értékelik őt, nem mint egész embert. A gyerek új osztályfőnökként találkozik valakivel, aki talán heti egy órában foglalkozik vele. Az iskolaépület nem változik. Csak te és a gyermeked érzitek ezt a törést. A rendszer nem.
Mert az, ami ötödikben eltűnik, az a felnőtt, aki a gyerekért mint egészért felel. Nem a matematikai órák vagy a házi feladat miatt, hanem azért, hogy a gyerek jól érezze magát.
Az ötödik osztálytól fogva minden tanár csak a saját tantárgyára összpontosít, senki sem felelős azért, hogy a gyerek boldog legyen. Ez teljes mértékben a szülőre marad.
Magyarországon hajlamosak vagyunk nem kimondani, hogy mekkora sokkot okozunk a gyerekeknek és családjaiknak. A kutatások már több országban bizonyították, hogy az iskolaváltás teljesítménycsökkenést okoz — ez érinti a tanulmányi eredményeket, a motivációt és a pszichológiai jólétet is. Más országokban ez a váltás élesebben látszik, mert ott az iskola is vált. Nálunk az épület megmarad. A láthatatlan érzésre nem adunk megfelelő nevét.
A magyar általános iskola felső tagozata már nemzetközi szinten is az alsó középfokú szakasznak tekinthető. Inkább a középiskolához hasonlít, mint az alsóhoz. Szaktanáros, tárgyorientált, középiskolai logikával működik. Mi ezt már 10 éves kortól csináljuk, míg más országok, mint Finnország vagy Svédország, csak 12-től.
Hogyan kerültek szaktanárok az 5. osztályba?
Ez nem tudatos döntés eredménye. Az 1945-ös reform bevezette a nyolcosztályos általános iskolát, de a felső tagozatba a feloszlatott polgári iskolák és gimnáziumok tanárait hívták be, mert nem volt más választás. A háború után sietni kellett.
Ez a kényszerű megoldás nyolcvan év alatt a nyelvbe is beépült: amit mi „felsőnek” nevezünk, az másutt alsó középfokú. Ami számunkra középiskola, az más országokban high school. Nyolcvan éve senki sem kérdezte meg, hogy ez helyes-e.
A tanárképzés ma is ezt a gondolkodásmódot követi. Az osztatlan képzésben a szaktudásra 210 kredit, míg pedagógiára csupán 90 jut.
A szaktanárok tehát többször annyi időt töltenek azzal, hogy szakmai tudást adjanak át, mint azzal, hogy megtanuljanak gyerekekkel foglalkozni. Az Oktatási Hivatal is tudja, hogy itt gond van: külön protokollt írnak elő, hogy a negyedikes tanító jellemzéseket írjon minden gyerekről, mert különben az osztályfőnök nem tudja, kivel áll szemben.
Ezért az első lépés: tolni kell a felső tagozatot a hatodik osztályig. A hatéves gyerekek egy felnőtt irányítása alatt tanulnak, és ez a felnőtt felelős lesz értük. Tehát a tanulási alapok elsajátítása a feladata. Ezzel Magyarország csatlakozhatna azokhoz az országokhoz, ahol már ezt a rendszert alkalmazzák.
De ez csak a probléma fele. A másik felével az új szakasz tartalmával kell foglalkoznunk. Ennek célja nem a szaktudás korai átadása, hanem az önálló tanulás alapjainak megteremtése lenne. Az a fontos, hogy a gyerekek felfedezni, alkotni és önállóan boldogulni tudjanak.
Ez a szakasz még a tárgyorientált oktatás bevezetéséről szól, de nem a specializációról, hanem az önálló gondolkodás megalapozásáról.
Ez a kérdés már régóta felmerült, de mára világszerte egy jól kidolgozott irányelv vonatkozik rá. A kérdés inkább az, hogy megvalósítjuk-e.
Magyarországon a felső tagozat nem teljesíti ezt a célt, mivel túl korán kezdődik és rossz tartalommal van megtöltve.
Ma a spirális elmélyülés említése nem más, mint a legnagyobb probléma elfedése: azt, hogy ugyanazt tanítjuk az alsó tagozatban, mint a középiskolában.
A folyamat során újra kell értelmezni a hatodik utáni szakasz tartalmát. Ha ezt megteszünk, a hatosztályos gimnázium mellett érvelők egyik gyakori érve is megszűnik.
Az oktatás szegregálódása is probléma, amelyet már számos kutatás dokumentált. Az OECD szerint a 15 éves magyar tanulók 85%-a tanul teljesítményalapú iskolában, míg az átlag 43%. A korai szortírozás nem hoz pozitív eredményeket még a legképzettebb gyerekek számára sem.
A vitához való hozzáállásom megengedő, mert nem az elitiskolák akarták a szegregációt.
A hatosztályos rendszer bevezetése kezdetben a Minisztérium támogatását élvezte, mert megoldást keresett az általános iskola felső tagozatának problémáira. A válasz az volt, hogy a szülők menekültek a gyerekekkel, ahol csak lehetett.
De az általános iskola felső tagozatát még soha nem alakították át, és a hatosztályos rendszer is szelektív jelleget öltött.
A valódi probléma nem csupán az igazságtalanság, hanem az, hogy a szelektálás akadályozza a kíváncsiság fenntartását és az önálló gondolkodás megteremtését.
A hatosztályos rendszerben nem a szülők a rossz szándékúak, csupán egy nem megfelelő rendszerben navigálnak.
Egy fontos kérdés, amit érdemes megkülönböztetni, a szegregáció kérdése. Minél később történik az elkülönítés, annál jobb, nemcsak a hátrányos helyzetűek, hanem mindenki számára.
A besorolás helyes sorrendje
Először az iskolai rendszeren, a tartalom és a struktúra rendbe tételén kellene dolgoznunk. Csak ezt követően lehetne csökkenteni a hatosztályos szelekciót.
A reform irányvonala sem túl bonyolult: későbbre kell tolni a szaktanáros törést és új célt adni a 12-15 éves korosztálynak, és elhalasztani a szelekciót.
A reform érdekében először azt kellene megértenünk, miért menekülnek a szülők az általános iskola felső tagozatából. Ha erre nem találunk választ, bármilyen vita a hatosztályosokról félrevezető lesz.
Halácsy Péter, a Budapest School alapítója, a Prezi társalapítója.
Forrás telex.hu
