A magyar vízibicikli története több mint egy évszázadra nyúlik vissza: az első hazai modellt Grósz Henrik készítette el 1904-ben „Amphibium” néven. Az igazi vízibiciklik az 1950-es években jelentek meg, majd a hatvanas évekre a nyári strandolás elengedhetetlen kellékévé váltak.
Grósz Henrik már a 20. század elején szabadalmaztatta a vízibicikli elődjét, az „Amphibiumot”. Ez a találmány nem egy klasszikus kerékpár volt, hanem egy olyan szerkezet, amely bármilyen hagyományos biciklire rögzíthető volt. Grósz találmánya nagy sikert aratott, a hadsereg pedig hat darabot rendelt belőle.
A következő fontos lépés 1956-ban következett be, amikor a balatonberényi Mirköz kisüzem vízibiciklijeit bemutatták. Ezek a modellek már a strandolók igényeire lettek tervezve, kétszemélyes, napozásra alkalmas vízibiciklik váltak népszerűvé. Stabil felépítésük miatt erős hullámzásban is biztonságosan használhatóak voltak. Bár a Balatonon terjedtek el, debütálásuk Budapesten, a Palatinus strandon történt. Itt elért sikerük után a Belkereskedelmi Minisztérium 14 balatoni kölcsönzőt létesített, ahol vízibicikliket is lehetett kölcsönözni.
A vízibiciklik fénykora a 70-es és 80-as években következett be, amikor a jármű folyamatosan átalakult. A fából készült vízibicikliket először a matracra szerelhető, majd a felfújható modellek, végül pedig a jól ismert színes műanyag járművek követték. Az anyaghasználaton kívül a különböző típusok is megjelentek: egy-, két- és többszemélyes vízibiciklik, amelyekhez napozóágyakat vagy csúszdákat is terveztek. A dizájn is egyre színesebb és játékosabb lett, megjelentek a híres hattyú és delfin vízibiciklik is.
A balatoni nyár már a küszöbön áll, de addig is nézd meg galériánkban, hogyan vízibicikliztek régen! Kattints a fotóra!
Forrás ripost.hu
