A szabadtéri szórakozás a 20. század elején vált népszerűvé Magyarországon. A csillagos ég alatt zajló vetítések és előadások hamar közkedvelt társasági eseményekké alakultak, különösen nyáron, amikor több ikonikus kertmozi és szabadtéri színház is fennmaradt, vagy átalakult, hogy a moziélmény része legyen.
Az első kertmozi a budapesti Városligetben nyílt meg 1920-ban, a mai Városligeti fasor és Dózsa György út sarkán, amely 1800 ember befogadására volt alkalmas. Az első vetítésre 1920 áprilisában került sor, a műsor a Pillangókisasszony filmadaptációja volt. A ’20-as években a filmipar még a némafilmekre támaszkodott, amelyeket tízfős zenekar kísért a kertmozikban. Ez a szabadtéri mozizás hamar népszerűvé vált Budapesten, majd később vidéken és a Balaton környékén is elérhetővé vált, mint olcsó szórakozási lehetőség. Az emberek főleg premier előtti vetítésekre és koncertekre jártak, a filmeket pedig akár hónapokig műsoron tartották.
A nyári hónapokban tömegesen érkeztek az érdeklődők az új filmekre, így érdemes volt időben érkezni a hely biztosítása érdekében. Akinek ez nem sikerült, vagy a jegy túl drágának bizonyult, kreatívan oldotta meg a dolgot, például mászás által a fára vagy kerítésre, de a szerencsések otthonaikból is láthatták a vetítést. A nagy fényrengeteg pedig vonzotta a környék összes rovarát, így a közönség élményét a nyüzsgő szúnyogok és a vetítésbe belógó bogarak is színesítették.
A MOKÉP (Mozgókép-forgalmazási Vállalat) szerint a 70-es években élte fénykorát a kertmozik világa, 1979-re például 150 működő kertmozi volt az országban, ebből több mint 60 a Balaton mellett. Néhány évvel később, a ’80-as években, a nyugati mintákra épülve autósmozik bukkantak fel, majd a ’90-es években a multiplexek, ami fokozatosan eltüntette a hajdan virágzó kertmozikat, mára pedig csupán nosztalgikus emlékek maradtak róluk.
Forrás ripost.hu
