A középiskola befejezése után Bence számítógép-szerelő és karbantartó munkakörben dolgozott. Az élet tele volt lehetőségekkel számára, és mint sok fiatal, tele volt ambíciókkal. Azonban egy baleset minden álmot felborított. Bence barátja biciklijén utazott, amikor megcsúsztak, és a 19 éves fiú leesett. Valéria, Bence édesanyja, azonnal felugrott az ágyból a telefonhívás után, és a baleset helyszínére sietett. Amikor odaért, már a mentők is a helyszínen voltak. A mentősök közölték vele, hogy sürgősen kórházba kell menniük, mivel a fia koponyatörést szenvedett el az esés miatt, és nem tudják megvárni, amíg összeszedi a szükséges dolgait. Mivel a családnak éppen nem volt autója, Valériának várnia kellett az első buszra. Ezután borzalmas órák következtek, tele félelemmel és bizonytalansággal. A kórházba érkezve Valéria tragikus hírt kapott: kiderült, hogy a fia agyvérzést kapott és súlyos oxigénhiányos állapotba került. Bencének akkor már az életéért küzdöttek a műtőben.
Pár hét elteltével Bence kómába esett, és az orvosok tájékoztatták az aggódó édesanyját, hogy nem tudják, mikor tér vissza az eszméletére. Három héttel később újabb problémák léptek fel: Bence egy fertőzés miatt majdnem agyhártyagyulladást kapott, így újabb műtét vált szükségessé. Végül három hónapnyi kórházi kezelés után hazaengedték. Az ezt követő év igencsak megpróbáló volt.
„Amikor hazahozták, fogalmam sem volt róla, mit csináljak. A katétert figyelni, gyomorszondán etetni, a gégekanült tisztítani, leszívni… A legnehezebb az volt, hogy megtanítsam enni. Éveken át nem aludtam semmit, nagyon nehéz időszakunk volt” – mesélte az édesanya.
Azóta eltelt 11 év, és Valériaék jelentős eredményeket értek el. Bencének már nincs szüksége sem gyomorszondára, sem katéterre, a legnagyobb siker pedig az, hogy kómából felépült, és már beszélni is tud.
Folyamatosan beszéltem hozzá, és kértem, hogy ha hall engem, mozdítsa meg a lábát vagy az ujját. Hosszú idő után egyszer csak megmozdította a mutatóujját. Eleinte senki sem hitte el, gondolták, csak képzelődöm. Később kialakítottuk a rendszert, hogy a mutatóujjával az igent, a hüvelykujjával pedig a nemet jelezte. Szerintem egy évig így kommunikáltunk. Aztán egyszer eldugult a katéter, és nem jött segítő. Anyuval kivettük, és vártuk a reakciót. Mivel már két ujját tudta mozdítani, mondtam neki, hogy mutasson fityiszt, ha pisilnie kell. Meg is tette. Így szabadultunk meg a katétertől – mesélte Valéria a lapunknak.
Forrás ripost.hu
