Orbán Viktor az áprilisi választások óta ritkán szólalt meg. A Fidesz választási vereségét követően csupán néhány nap múlva a Patrióta YouTube-csatornán osztotta meg első gondolatait, de ezeket akkor csak felszínesen érintette. Májusban Dopemannél látogatott, ahol megtudhattuk, hogy a Nemzeti Sport mellett a Vadhajtások nevű szélsőjobboldali portál is fontos információforrást jelent számára.
A volt miniszterelnök most, a választások után először bővebben kifejtette véleményét. A Fidesz.hu-n közzétett írásában hosszasan magyarázta érzelmeit és észrevételeit. Orbán a szövegében próbálja alátámasztani, hogy az áprilisi eredmények azt bizonyítják: a Fidesz–KDNP-re vonatkozó diktatúravádak megalapozatlanok, és hogy Magyarország egy szabad ország. Rámutat, hogy a szabadság és a szuverenitás fogalma sokak számára összemosódik, és hangsúlyozza, hogy a szuverenitáshoz nemcsak a belső elnyomás hiánya szükséges, hanem nemzeti erő is. Szerinte egy szuverén Magyarországnak önálló tényezőként kell léteznie, hogy ne függjön másoktól, és saját döntéseket hozhasson.
A következő részben az elmúlt 16 évükről ír, amelynek során kormánya a politikai, gazdasági és szellemi rendszert építette ki, valamint Magyarország nemzetközi önállóságát kívánta megerősíteni. Felsorolja azokat a kihívásokat, amelyekkel szembenéztek (pl. Brüsszel, Németország, Soros, amerikai demokraták, Ukrajna, multinacionális cégek), és ezeket „szabadságharcnak” nevezi.
Orbán a volt kormánypártot békeszerető, országépítő erőnek tartja, de megjegyzi, hogy a szuverenitás melletti küzdelem harci állásba kényszerítette őket. Azt is kijelenti, hogy 20 évre lett volna szükségük ahhoz, hogy olyan politikai vezetést és intézményrendszert hozzanak létre, amely képes ellenállni a külső nyomásnak.
Változó politikai helyzetről beszél, kiemelve, hogy a magyarok számára 1990 után vált érthetővé a szabadság és szuverenitás közötti különbség, és rámutat arra, hogy a nemzetek, még a legnagyobbak is, kölcsönös függőségek hálójában élnek. Azt állítja, hogy 2010 óta ők biztosították a magyaroknak a szabadság anyagi és szellemi feltételeit.
Sorolja az Orbán-kormányok eredményeit, például a családtámogatásokat, nyugdíjemeléseket, és megemlíti a migráció ellen folytatott harcot is. Megkérdőjelezi, hogy miért volt szükség a Fidesz köreiből való távolságtartásra, és hangsúlyozza, hogy az EU most a legnagyobb kihívás számukra, mivel a brüsszeli politika megváltozott, és egy politikai testületté alakult.
A 2026-os választásokról azt mondja, hogy óriási nyomás nehezedik rájuk, ami nem hasonlítható a 2022-es helyzethez. Elismeri, hogy saját hibáik is hozzájárultak a vereséghez, de hangsúlyozza, hogy a fő ok a velük szemben álló négy erő összehangolt támadása volt.
Összegzi a jövőbeli terveket, amelyek közé tartozik a megvalósított eredmények megvédése, a brüsszeli küzdelem folytatása, és a békepárti semlegesség megtartása, de megjegyzi, hogy ez a nézőpont már nem vonzó.
Orbán arra a következtetésre jut, hogy a magyar szabadságharc elterjedése kezdetén sokak számára elavult, és a bél magyarázata szerint a politikán kívüli kulturális elit új irányvonalakra terelte az emberek gondolkodását.
Végül a választásra utalva Orbán megemlíti, hogy 3,4 millió ember választott a vereség mellett, míg ő és 2,4 milliós hívei a szabadságharc folytatását és szuverenitásuk védelmét választották.
Írása végén egy olyan jövőt vázol, ahol külső erők, legyőzve a magyar érdekeket, megpróbálják elpusztítani a nemzeti identitást. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a szuverenitás eszméjét nem lehet eltüntetni, és a Fidesz, mint párt, mindig itt lesz.
Forrás hvg.hu
