Magyar Péter keddi parlamenti felszólalásában arra hívta fel a figyelmet, milyen komoly döntések előtt álltak az 1956-os forradalom és az 1989-es rendszerváltás szereplői. Megkérdezte, hogy vajon elgondolkodtak-e azon, mi történik, ha nem sikerül a változás, illetve tudták-e, hogy történelmet írnak.
Hangsúlyozta, hogy sem 1956, sem 1989 eseményeit nem lehet kisajátítani: „Nem szeretnénk monopolizálni sem 1956, sem 1989 történetét”, és nem akarják meghatározni, kik voltak az „igazi ’56-osok vagy rendszerváltók”. Számára ezek az események az egész országé.
Kiemelte Nagy Imre szerepét, aki mind 1956-ban, mind 1989-ben „a világtörténelem színpadán állt”. Felidézte, hogy kezdetben a forradalom „bizonytalan hőseként” ismerték, ám később letartóztatták, és halála előtt nem fejezhette be életét.
Magyar azzal folytatta, hogy Nagy Imre sorsdöntő döntést hozott: „szabad akaratából a hazát és a halált választotta a kommunista párt helyett”. Nem kért kegyelmet, ezért 1958. június 16-án kivégezték több társával együtt. Emlékeztetett, hogy a kivégzett személyeket 1961-ben titokban, megalázó körülmények között temették újra a 301-es parcellában. A harminc évvel későbbi ünnepélyes újratemetésre emlékezve megjegyezte, hogy 1989. június 16. az egész nemzet számára katartikus pillanat volt, nem csupán Orbán Viktor beszéde miatt, amely azóta elvesztette jelentőségét.
Beszéde végén a jelenhez fordult, és úgy fogalmazott, „bárcsak fel tudnánk nőni” azokhoz a hősökhöz, akik bár „bonyolult hősök” voltak, egyszerű döntéseket hoztak. Hangsúlyozta, hogy ha sikerül újraértelmezni 1956 örökségét, akkor az idei, 70. jubileumi ünnep valódi közös élménnyé válhat, mivel az ország elérheti azt a valódi szabadságot, amelyet az ’56-osok álmodtak.
Forrás 24.hu
