Az utóbbi időben két ember fordult az Alkotmánybírósághoz a babaváró támogatás életkori korlátozása miatt. Az egyik panaszos, aki 35 évesnél idősebb, azt állította, hogy ez a szabály azt sugallja, hogy gyermeke „kevésbé értékes az állam számára”, miközben sok nő 35 éves kor felett gyakran nem saját döntéséből vállal gyermeket. A másik panasztevő, aki már 41 éves, szintén elutasítást kapott, mivel a szabályozás idővel megváltozott, és ő is arról beszélt, hogy az életkori határ önkényesen lett meghatározva.
Ezzel szemben az Alkotmánybíróság Juhász Miklós vezetésével azt állapította meg, hogy a jogalkotó a Magyarországon élő, bizonyos korhatáron belüli gyermeket vállaló házaspárok támogatására törekedett, a kölcsönfelvétel ösztönzésén keresztül, azokra fókuszálva, akik valószínűleg három gyermek nevelését is vállalni tudják és akik nem szociálisan rászorultak. A hitelhez kötődő természet miatt és a babaváró kölcsön társadalmi és gazdasági céljait tekintve a jogalkotó szerint indokolt, hogy életkori feltételhez köti a támogatás igénybevételét. A juttatás laza kapcsolata a szociális ellátórendszerrel lehetővé teszi a jogalkotó számára, hogy a költségvetés lehetőségeit figyelembe véve széleskörű mozgástere legyen a jogosultak körének meghatározásánál, amivel élt is.
A rendelet 2019. július 1-i hatálybalépése óta három alkalommal módosult: először a 41 éves korhatár volt érvényben 2023. december 31-ig, ezt követte a 30 éves határ 2024. december 31-ig, majd 2025. január 1-jétől a 35 éves korhatár került bevezetésre. Mivel a támogatás nem szociális alapon, hanem kölcsönszerződéshez kötötten nyújtott, ezért az életkori feltétel önmagában nem minősíthető ésszerűtlennek vagy diszkriminatívnak.
Ennek következtében az Alkotmánybíróság mindkét panaszt elutasította.
Forrás hvg.hu
