Cangi története nem Budapesten, hanem Bécsben kezdődött. Valójában még korábban, egy Sanghajhoz közeli településen, ahol a családja élt. De ez lényegében mindegy, hiszen Bécsben látta meg a napvilágot. Édesanyja, aki akkor éppen húsz éves volt, a partnerével költözött oda, de a férfi Cangi születése után eltűnt, és többé nem tért vissza. Így a fiatal nő egyedül maradt az újszülött gyermekével.
Bécs nem bizonyult jó választásnak, mivel minden pénzüket elvesztették egy csődbe ment étterem miatt. Magyarország viszont vonzó lehetőségeket kínált, főleg a közelsége és egy államközi megállapodás révén, ami lehetővé tette a kínai állampolgárok számára, hogy vízum nélkül utazzanak. Szabadon jöhettek, és a frissen kialakuló piac lehetőségeit hamar kihasználhatták, például olcsó ruházattal vagy ázsiai éttermekkel.
Az 1990-es évek elején történt mindez. Cangi édesanyja főként a bőrnadrágok eladásában bízott. Sokat dolgozott, a profitot pedig újra az üzletébe fektette, mégis lassan haladtak. Alig volt pénzük élelemre is. Húszévesen nehezen birkózott meg az anyasággal, így úgy döntött, hogy két éves fiát visszaküldi Kínába, a nagymamához. A kisfiú repülőútra került, de csak két év elteltével tudta meglátogatni őt. Ekkor viszont egy váratlan esemény történt: a kisfiú már nem ismerte fel az anyját.
Ez túl sok volt Cangi számára, ezért hazavitte a fiát Csepelen béreltek egy kis házrészletet, ahol a fiú ruhás dobozokkal teli, sötét raktárhelyiségek között nőtt fel, jórészt az utcán csavarogva, míg az édesanyja folyton dolgozott.
A kerületben abban az időben nem sok kínai élt, így Cangit az iskolatársai csúfolták az ázsiai vonásai miatt. A „cingcsengcsang” név sokat bántotta őt, és nem tudta kezelni a helyzetet. Tizenegy évesen azonban rátalált egy lehetőségre, ami segített neki.
Forrás 24.hu
