A Republikon Intézet legújabb elemzése szerint az utolsó 16 év során egyetlen magyar államfő sem teljesítette maradéktalanul az Alaptörvény által előírt fék- és ellensúly szerepét. A tanulmány szerint figyelemre méltó, hogy a négy, Fidesz-KDNP által megválasztott köztársasági elnök (Schmitt Pál, Áder János, Novák Katalin és Sulyok Tamás) közül sokan már Áder Jánost is inkább pozitív példának tartják, holott őt a Fidesz „öklének” vélték.
A szerzők kiemelik, hogy a Fidesz 2010 augusztusában már nem támogatta a korábbi elnök, Sólyom László újraválasztását, míg a Schmitt Pált megválasztó döntések során ő nem akarta pártok felett álló elnökként betölteni a szerepét. Elnöksége alatt sosem küldött vissza törvényeket a parlamenthez, és nem vétózta meg a médiatörvényt, a magánnyugdíjpénztárak államosítását, az egyházi törvényt vagy az új Alaptörvényt.
Áder János politikai elfogultságát a Republikon Intézet sem vonja kétségbe. Ő 10 év alatt 45 vétóval élt, és számos törvényjavaslatot visszaküldött a parlamentnek, de elnöksége alatt a „Ne írd alá, János!” szlogen a tüntetések állandó jelszava lett, hiszen többnyire csak kisebb ügyekre aggódott, míg komolyabb kérdéseket figyelmen kívül hagyott.
Novák Katalin elnöki tevékenysége során a Fidesz irányvonalát követte, és az államfői feladatain kívül kegyelmeket is aláírt. Sulyok Tamás ezzel szemben, bár nem volt Fidesz-tag, nem független a párttól, mivel az előbb az Alkotmánybíróság tagjává, majd annak elnökévé választották. A köztársasági elnöki poszt iránti lojalitása Orbán Viktor felé különösen szervilis volt.
Az EU-ban az elnöki poszt értelmezése a választás módjától és az elnök legitimitásától függ. A közvetett választás egyre inkább háttérbe szorul, mivel a legtöbb tagállamban közvetlen választás történik. Az elemzés arra a következtetésre jut, hogy a magyar államfők esetében is a kormánypárttal szembeni lojalitás tükröződik, nem pedig a pártatlan államfői szerep.
A kegyelmezési jogkör szélsőséges gyakorlása, például Novák és Sulyok esetében, azt mutatja, hogy a köztársasági elnöki pozíció jelentős félreértése zajlik. A parlamenti elnökválasztás lehetőséget ad arra, hogy a hatalmon lévő párt saját érdekeit szolgáló személyt ültessen be a posztra. Az elmozdításról szóló viták során hangsúlyozzák, hogy a jövőbeli közvetlen elnökválasztás sem egyszerűen technikai finomhangolást jelentene, hanem kérdés, hogy a közjogi rendszer képes-e olyan mechanizmust létrehozni, amely ténylegesen biztosítja az államfő pártatlanságát.
Forrás 24.hu
