Orbán Viktor az ATV Mérleg című műsorában elárulta, a 2010-es választások után több nagyon izgalmas megbeszélésen vett részt, leginkább „a nagy öregeket” hallgatta meg, élükön Martonyi Jánossal, a hatalmi szerkezet lehetséges átalakításával kapcsolatban. A kormányfő megemlítette a Horthy-korszakot idéző kormányzói struktúrát, valamint a mai Románia, Franciaország és Törökország berendezkedését is.
„Hosszú, izgalmas, intellektuális politikatörténeti beszélgetések voltak” – fogalmazott a kormányfő, hozzátéve, végül arra jutottak, hogy a magyar kulturális adottságokhoz és tudáshoz a parlamentáris rendszer passzol. Orbán Viktor 2010 óta valamennyi országgyűlési választás után felvetette a kérdést, de mindig abban maradtak, hogy nem alakítják át a struktúrát.
Azt javaslom a magyaroknak, hogy ezeket sose tekintsék véglegesen lezárt kérdéseknek. Az a kérdés, hogy itt és most, azzal a történelemmel és tudással, amivel rendelkezünk, valamint azokkal a kihívásokkal, amelyek előttünk vannak, vajon mi a legjobb a magyaroknak. Ezt a kérdést mindig fel kell tenni
– hangsúlyozta ugyanakkor.
Lapunk felvetette a témát Áder János volt államfőnek, aki a Kibeszélő Extra című műsorunk vendége volt. Áder János leszögezte, „1989, az ellenzéki kerekasztalon meghozott döntés óta az álláspontom következetes, megingathatatlan. Egy parlamentáris rendszerhez ilyen jogosítványokkal rendelkező, ilyen alkotmányos státuszú köztársasági elnök illik. Ez felel meg a magyar hagyományoknak, és annak az alkotmányos modellnek, amely a magyar mintájául szolgált, az osztrák és a német. Ha ezen az úton indultunk el, ahhoz ilyen jogosítványokkal rendelkező és a parlament által választott köztársasági elnök passzol.”
Félelnöki rendszer a gyakorlatban
Soós Eszter Petronellával – tekintettel arra, hogy Orbán Viktor konkrét példaként Franciaországot is megemlítette –, a félelnöki rendszerről beszélgettünk.
„A félelnökit szokták félparlamentáris rendszernek is nevezni. Az elnöki részét az adja, hogy az elnököt közvetlenül választják, és része a végrehajtó hatalomnak, a parlamentáris részét az adja, hogy a kormány hivatalban maradása a parlamenti többségtől függ, és van miniszterelnök is, tehát duális, kétfejű a végrehajtó hatalom” – kezdte Soós Eszter Petronella.
A bizalmatlansági kérdés – ahogy az a parlamentáris rendszerekben felvethető – működik itt is, tehát megbuktatható a miniszterelnök. Ehhez elég megnéznünk a francia belpolitika elmúlt egy évét. A miniszterelnökkel ellentétben az elnököt a parlament jellemzően nem tudja megbuktatni a félprezidenciális struktúrákban, sőt a közvetlen választás miatt külön legitimációja van.
Az elnököt össznemzeti vezetőként ki szokták emelni a rendszerből. Általában a miniszterelnöknek épp az az egyik funkciója, hogy védje az elnököt a pártpolitikai ügyektől, de mindenféle mitologikus szétválasztás ellenére a köztársasági elnökök sokszor pártvezérek is egyben, ha csak informálisan is. Amíg az elnök kontrollálja a többséget adó pártot, addig nagyon erőteljes hatalmat tud maga mellé szervezni. Ha viszont elveszíti ezt a kontrollt, akkor jelentősen fel tud erősödni a rendszer parlamentáris jellege
– fogalmazott Soós Eszter Petronella.
A félprezidenciális működés egyik jellemzője, ha valaki megnyeri az elnökjelölti versenyt, és a parlamenti választás időpontja közel van az elnökválasztáshoz, akkor a győzteshez húzás miatt jobb esélyei vannak a nemzetgyűlési többségre is.
Azt a helyzetet, amikor pártpolitikai alapon más oldalon áll az elnök és a Nemzetgyűlés többsége, együttlakásnak nevezzük, és Franciaországban már háromszor is előfordult:
- 1986–1988: Francois Mitterand az elnök, Jacques Chirac a miniszterelnök,
- 1993–1995: Francois Mitterand az elnök, Édouard Balladur a miniszterelnök,
- 1997–2002: Jacques Chirac az elnök, Lionel Jospin a miniszterelnök.
A politológus szerint az együttlakás tapasztalata, hogy ezek az időszakok a köztársasági elnöknek kedveznek, mert – leszámítva a külpolitikát és a védelempolitikát – hátrébb húzódik egy szimbolikusabb államfői szerepbe, miközben a kellemetlen belpolitikai ügyek a miniszterelnökön csattannak. Soós Eszter Petronella hangsúlyozta, Franciaországban a miniszterelnök leváltásának lehetősége nem alkotmányos joga az elnöknek, csak az informális hatalma teszi lehetővé, tehát ha lemondásra szólítja fel a miniszterelnököt, akkor az meg is történik.
Ami pedig a hatásköröket illeti, Franciaországban hagyományosan a külpolitika és a védelempolitika az elnök kezében összpontosul. Törvényjavaslatokat nem az elnök nyújt be, azokat a kormányülésen készítik elő, de – Soós Eszter Petronella szavaival élve – „az Élysée-palota rajta tartja a kezét a napirenden, ha a kormányt az elnök pártja adja”. A közvetlen legitimáció miatt ebben az esetben a parlamenti többség gyakorlatilag az elnök programját valósítja meg. Formálisan nem az elnök nyújtja be ezeket a törvényjavaslatokat, de mindenki tudja, hogy honnan fúj a szél.
Az elnökválasztás és a megbuktatás
Hogyan lehet megbuktatni egy félprezidenciális rendszer elnökét? Elveszítheti az elnökválasztást, lemondhat vagy – maradva a francia példánál – valamilyen, az elnöki hivatallal össze nem férő mulasztás, méltatlanság, bűn lehet az oka, hogy parlamenti eljárással megfosztható legyen a mandátumától, viszont ehhez nagy arányú, minősített többség kell a két ház együttes ülésén. Politikai okokból, tehát azért, mert a képviselők többségének nem tetszik az elnök politikája, nem lehet megbuktatni, erre ott van az elnökválasztás.
Soós Eszter Petronella arra a kérdésünkre, elképzelhető-e félelnöki rendszer közvetlen elnökválasztás nélkül, úgy vélekedett, hogy elméletben elképzelhető.
„A francia félelnöki rendszer is így indult, 1958-ban még egy elektori testület döntött. Utána vezették be a közvetlen elnökválasztást. Az erős hatáskör miatt egyébként a pozíciót betöltőnek is érdeke a közvetlen választás adta legitimáció. A félelnöki rendszerben, ha az elnök pártvezérként a parlamenti többséget is irányítja, akkor egyszerre két hatalmi ágat kontrollál. Ekkora hatalom egy idő után már igényli a közvetlen választást, ezt Charles de Gaulle is tudta. Persze semmi nem tiltja a közvetett elnökválasztást, viszont a mindenkori elnöknek is érdeke az erősebb legitimáció, és a parlamenttől történő hangsúlyosabb elválasztás.”
(Borítókép: Orbán Viktor 2025. november 17-én. Fotó: Szollár Zsófi / Index)
Olvasd tovább itt: index.hu
