Borbély Attiláné lassan húsz éve döntött úgy, hogy a nevelőszülői hivatást választja. Tizenhét gyerek kapott tőle és férjétől esélyt arra, hogy állami gondozottként családi légkörben, testvéri és szülői szeretetben nevelkedjen. Erzsike 59 éves, de már nem tudja másképp elképzelni az életét, csakis nagy családban, gyermekekkel körülvéve.
„Az, hogy nevelőszülő lettem, boldoggá tett” – Borbély Attiláné Erzsike Fotó: családi albumNevelőszülő lettem, így lehetett nagy családom
Erzsike és Attila nagy családból származnak, és bár ők is sok gyereket akartak, saját gyermekük nem született. A pár végül úgy döntött, hogy örökbe fogadnak egy négy hónapos kislányt. A hosszadalmas ügyintézés alatt megismerték a nevelőszülői lehetőségeket is, és ezáltal esélyt láttak arra, hogy a nagy családra vonatkozó terveiket megvalósítsák és nevelőszülőként segíthessenek olyan gyerekeknek, akiknek a sorsuk, ha átmenetileg is, rossz irányba fordult.
2006 óta vagyunk nevelőszülők a férjemmel, és egy napig sem bántam meg, hogy ezt a hivatást választottam. Nagyon szép helyen élünk, Kecskemét mellett, egy külterületen. A gyerekeknek ez ideális környezet, kár lenne ezért a házért, ha üres lenne, így a jó, hogy tele van élettel és szeretettel
– meséli Erzsike.
Az évek során hat gyerek került vissza a Borbély házaspártól a vér szerinti szülőkhöz. Olyankor nehéz pillanatokat éltek át mindannyian, de „az elengedést is meg kellett tanulni” – mondja Erzsike, majd hozzáteszi:
Az volt az egyik legnehezebb pillanat, amikor egy testvérpár, akik 8 évig éltek velünk, visszamehetett a szüleihez. De tudtuk, hogy így lesz, nem volt meglepetés! A gyerekek azóta is keresnek, üzennek nekünk. Ez pedig nagyon megnyugtató, mert ez visszaigazolás arról, hogy jól csináltuk.
Nagyon jó gyerekeink voltak mindig
A Borbély család igazi közösség, szeretik egymást. Biztonságos körülmények között élhetnek olyan gyerekek, akik – átmenetileg vagy végleg – kiszakadtak a szülői házból.
Nekünk borzasztóan fontos, hogy a gyerekek megtapasztalják, hogy mi a család. Akik hozzánk kerülnek, szinte mind sérültek lelkileg és nem tudják, mennyire értékesek ők. Ez az egyik legfontosabb feladat, hogy megmutassuk nekik, hogy szerethetőek és fontosak! De nem csak ők kapnak tőlünk, mi ugyanúgy szeretetben élünk általuk. Amikor egy születésnapra rajzot kapok szívecskékkel vagy azzal a felirattal, hogy: szeretlek! Az mindennél többet ér.
A kecskeméti házban rend a lelke mindennek, Erzsike és Attila sok segítséget kapnak a gyerekektől
Nem is kell mondani, hogy segítsenek, megteszik önmaguktól. A férjemtől is kérdezik a fiúk: apa! Segítsek valamit? Van egy olyan kapcsolat köztünk és a gyerekek közt, ami leírhatatlan.
Attila eljár dolgozni, Erzsike otthon van a gyerekekkel. Rá most otthon van szükség, főleg, hogy egy cukorbeteg gyerek is él most velük. Borbély Erzsike nem készül nyugdíjba, nem adja fel a nevelőszülőséget, amíg bírja, csinálja, hiszen látja, mekkora szükség van rá. Sajnos jelenlegi neveltjeiről részletesen nem beszélhet.
Olvasd tovább itt: ripost.hu
