Miről szólt volna a konferencia valójában?
A panel a „busification” jelenséget mutatta volna be – azt a gyakorlatot, amikor ukrán fegyveresek szó szerint buszokba tuszkolják az utcáról összefogdosott férfiakat. A panel szervezői olyan tudósok voltak, akik évek óta közvetlen kutatásokat végeztek a kényszerű mozgósításról és/vagy a civil társadalom reakcióiról Ukrajnában, valamint a volt Jugoszláviában. Az egyikük így vélekedett:
Az egyik fő motivációnk, hogy akadémiai vitát indítsunk erről a témáról, az volt, hogy elismerjük azoknak a közeli rokonainknak és barátainknak a tapasztalatait, akik kényszerű mozgósítás áldozatai lettek, dezertőröknek kellett lenniük, vagy évekig bujkáltak a mozgósítás elől.”
A Soros-hálózat megpróbálja letagadni: a kényszersorozás létező jelenség Ukrajnában. (Fotó: VIACHESLAV MADIIEVSKYI / NurPhoto)Nem megfelelő „kontextus”
A CEU hivatalos indoka szerint az esemény „nem biztosította a megfelelő kontextust”, és „nem volt tekintettel az ukrán közösség érzékenységére. A kutatók szerint ez nevetséges – hiszen két előadó ukrán nemzetiségű lett volna, egyikük családtagjai közvetlenül szenvedik el a mozgósítás következményeit. A valós ok sokkal inkább az, hogy a konferencia teljesen szembement volna a Nyugat által gondosan felépített képpel: miszerint az ukrán hadsereg hibátlanul hősies, az ukrán állam makulátlanul demokratikus, és a kényszersorozás – hivatalosan – nem is létezik.
A Soros-hálózat számára különösen kellemetlen lenne, ha tudományos igényességgel is kimondanák azt, amit mindenki lát: Ukrajnában valóban embereket rabolnak el az utcáról, hogy a frontra hurcolják őket.
Minden videó, riport és tanúvallomás egy irányba mutat – a kényszersorozás létezik, méghozzá brutális formában.
Olvasd tovább itt: www.origo.hu
