Húsz-huszönöt éve foglalkozom az egyház társadalmi tanításán alapuló, emberközpontú közgazdaságtannal, kapcsolatban állok sok céggel, közgazdásszal, igazgatóval, felső vezetővel. Velük beszélgetve úgy látom, a gazdasági vezetők és szereplők ma már sokkal inkább felismerik: a profitmaximalizálással szemben az emberközpontú szemlélet megvalósítandó, ahol a profit egy eszköz az értékcélok, a közjó létrehozásához. Előbbinek gyakran minden más – erkölcsi, környezeti, emberi – célt alárendelünk. Sok gazdálkodó gondolkozik még mindig profitmaximalizálásban, ugyanakkor egyre többen belátják, hogy többet kéne tenni a közjóért. A könyvemben interjúkat készítettem nagy, sikeres, piacvezető cégekkel, például a szivattyúgyártással és víztechnológiával foglalkozó dán Grundfos vállalattal, amelynek húszezer munkavállalója van, és hatvan országban van jelen. Ők már évekkel ezelőtt kimondták, hogy számukra gazdasági cél a klíma- és a vízproblémák megoldása, a közösségeken való segítés, s ehhez a profit eszköz. Vagy van olyan outdoor ruházatot gyártó amerikai cég, a Patagonia, amely profitjának nagy részét a Föld javára fordítja. Napjainkban tehát egyre több esély van egy szolidabb gazdasági rend megvalósítására, szemben azokkal a trendekkel, amelyek az 1970–80-as éveket uralták. Ezekre a gondolatokra a Corvinus diákjai is nyitottabbak most, mint egy évtizeddel ezelőtt. A magyar gazdaság hol tart a fenntarthatóság és az emberközpontúság terén? A magyar gazdasági szereplők részéről jelentős törekvés tapasztalható egy emberközpontú, fenntartható gazdálkodás megvalósítására. Jó példa erre, hogy a Magyar Nemzeti Bank kidolgozott egy alternatív mérőszámrendszert, amely a bruttó hazai összterméktől eltérően mérné a gazdasági fejlődést. Egyre több közgazdász ért ugyanis egyet abban, hogy a GDP számos tekintetben alkalmatlan egy ország gazdasági fejlődésének átfogó leírására. Ami a kérdés másik oldalát illeti, nagyra értékelem a magyar családpolitikát és az adókedvezményeket, de úgy gondolom, hogy ha egy állam valóban a közjót szeretné szolgálni, holisztikus szemléletre van szüksége. Az anyagi javak megteremtése valójában eszközszint – ilyen értelemben maga a gazdaság is az. Az emberi kiteljesedéshez elengedhetetlenek az immateriális javak: az oktatás, az egészségügy, a kultúra és a vallásügy. Ezek megerősítése nélkül nem lehet valódi közjót teremteni, márpedig ez vezetheti a társadalmat az emberközpontúság irányába.
Olvasd tovább itt: mandiner.hu
