„Igen, jogilag tekinthető ellenséges lépésnek, kvázi hadüzenetnek. Az ENSZ Alapokmánya 2. cikk 4. pontja szerint a Szervezet összes tagjainak nemzetközi érintkezéseik során más Állam területi épsége, vagy politikai függetlensége ellen irányuló vagy az Egyesült Nemzetek céljaival össze nem férő bármely más módon nyilvánuló erőszakkal való fenyegetéstől vagy erőszak alkalmazásától tartózkodniuk kell. A lefoglalt orosz vagyon felhasználása Ukrajna háborús finanszírozására az erőszak közvetett alkalmazásának minősülhet, mert közvetlenül növeli az egyik fél hadviselési képességét. Az ENSZ az államok nemzetközileg jogellenes cselekményeiért való felelősségéről szóló cikkelyeinek 49–50. cikkei kizárják, hogy ellenintézkedésként olyan lépést tegyenek, amely erőszakhoz kapcsolódik vagy annak hatásával jár. Következésképp a vagyon ilyen célú felhasználása ellenséges állami aktus, amely jogilag a hadviselő fél oldalára állást fejezi ki” – magyarázta a Századvég tudományos igazgatója.Történt már ehhez hasonló?Ahhoz, hogy mire számítsunk ezután, érdemes megnézni, történt-e már ehhez hasonló a nemzetközi politikában. Lomnici Zoltán ezzel kapcsolatban azt mondta: „Többen szokták emlegetni régebbről az iráni, a tálib vagy az iraki rezsimekkel szembeni szankciókat, alapvetően tévesen. Az, hogy egy állam szuverén vagyonának hozamát vagy tőkéjét egy harmadik állam (pl. Ukrajna) finanszírozására használják, miközben a károkozó és a kedvezményezett nem hadviselő felek jogilag, ráadásul ENSZ BT-felhatalmazás nélkül, az példátlan és nemzetközi jogilag – például a hágai székhelyű Nemzetközi Bíróság vonatkozó állásfoglalása szerint – elfogadhatatlan.”
Olvasd tovább itt: mandiner.hu
