„A karácsony központi esemény a családunk életében. Már amikor építkeztünk, a nappali tervezésekor újra meg újra felmerült a kérdés: hol lesz majd a karácsonyfa? Kicsit olyan, mintha aköré építettünk volna mindent” – mondja a fővárosi agglomeráció egyik településén lévő otthonukban Tamás, aki férjével, Istvánnal hat évvel ezelőtt fogadott örökbe egy ikerpárt, miután külföldről hazaköltöztek. 2019-ben volt az első olyan karácsonyuk, amikor már a gyerekek is velük voltak, de – mint azt Tamás felidézi – egyszerre volt csodálatos és kissé feszült az ünnep: akkor még csak rövid ideje voltak náluk a babák, nem telt le az a hat hét, ameddig a vér szerinti anya visszakozhatott volna. A várakozás azonban véget ért, és véglegessé vált az örökbefogadás.
A mostani már a hetedik közös karácsonyuk lesz. Bejglit és mézeskalácsot sütnek, közösen kiválasztják a fát, amit együtt díszítenek fel, és az ajándékok kibontása után társasjátékoznak, filmet néznek. Idén lehet, hogy a Reszkessetek, betörők! lesz a menü – mondják. És persze a szokásos fényképnézegetés sem maradhat el. István családjában volt hagyomány, hogy minden szenteste elővették a családi fotóalbumokat, és felelevenítették a régi történeteket – ezt a szokást a pár továbbviszi. Másban viszont már a saját hagyományaikat kezdték kialakítani: a szentestéket szigorúan négyesben töltik, a nagycsaládi összejövetel a következő napokra marad. „Azokkal vesszük körbe magunkat, akik szeretnek és elfogadnak, amilyen közegben önazonosak maradhatunk” – mondja István.
Istvánról és Tamásról, valamint kislányuk és kisfiuk nyílt örökbefogadásáról már 2020-ban írt a HVG: akkor azt mondták, a 12 évvel korábbi Magyarországhoz képest pozitív irányú változást látnak a melegek elfogadottságával kapcsolatban. Úgy vélték, segít az ügyön, hogy valahol mindig megjelenik a téma, van egyfajta „nyugatiasodás”, bár nem olyan gyors, mint szeretnék. „Most már van egy olyan réteg, amelyik lehet, hogy elítéli azt, ahogyan élünk, de nem kiabálja hangosan, hogy utál minket, mert a homofóbia már ciki.”
Mi is egy átlagos család vagyunk, csak nálunk két apuka van
Tamás és István tizenkét éve alkot egy párt, tavaly novemberben pedig, nyílt örökbefogadás útján egy ikerpár szülei lettek. Nincs vele problémájuk, ha bárki meglepőnek találja a családjukat, de titkolózni soha nem akartak. Arról, hogy milyen adminisztratív kihívásokkal járt a két – most már hét hónapos – baba érkezése, és hogy mennyire elfogadó a társadalom, ha nem hagyományos szülői felállással találkozik, otthonukban meséltek a hvg.hu-nak.
Amikor most, öt év elteltével újra arról kérdezzük őket, milyennek látják az országot ebből a szempontból, szavaikból az derül ki, hogy ellentmondásosnak érzik a helyzetet. „Nem tudom, mi vagyunk-e szerencsések, vagy túl jó helyen élünk, vagy esetleg úgy viselkedünk, hogy az nem annyira kirívó, hogy minket bántsanak, de soha semmilyen atrocitás nem ért bennünket, mióta megvannak a gyerekek” – mondja István. Igaz, megjegyzi: el tudja képzelni, hogy a főváros és az agglomeráció más világ.
Mi a buborék buborékjának a buborékában élünk. Egy távoli kis faluban valószínűleg több elutasítással találkoznak az érintettek, és az sem segíti őket, ami a kormánymédiából árad.
Tamás másként közelít a kérdéshez: „Mi még az utolsók között voltunk, akik örökbe tudtunk fogadni gyerekeket, azóta jogokban és lehetőségekben visszalépést tapasztalunk. Erre mutat rá az is, hogy azokat a civil szervezeteket, amelyek érzékenyítő foglalkozásokat tarthatnának, kizárták az iskolákból. Sajnos több lépést mentünk hátrafelé.” István szerint mindezekkel együtt nem lett rosszabb az LMBTQ-emberek megítélése a magyar társadalomban. „Nem lett több homofób, de aki az volt, az alá lovat adott a kormány kommunikációja az elmúlt években, ezzel legalizálva a gyűlölködést.”
Szerinte a magyar társadalom nagy része teljesen elfogadó, nem tudja, mit gondoljon, vagy egyszerűen az egész nem érdekli. Mint meséli, gyerekeik védőnője most látott életében először kétapukás családot. „Nem írjuk a homlokunkra, de nem titkoljuk, hogy szivárványcsaládban élünk. Meglepődnek az emberek, de nem rosszindulatúak, inkább érdeklődők; az óvodában van, aki még örül is annak, hogy az autóban hazafelé a gyerekkel beszélgethet arról, hogy a csoporttársainak két apukájuk van” – mondják.
Tamás, István és az ikrek boldog, kiegyensúlyozott élete nagyon egyszerűen és világosan mutatja meg azt, hogy mi az, amiért évről évre sok ezren kiállva részt vesznek a fővárosi vagy a Pécs Pride-on. Az idei év azonban más volt, hiszen már azért is tüntetni kellett, hogy egyáltalán ki lehessen állni az ilyen családok mellett. Ennek ellenére – vagy inkább épp ezért – az idei volt alighanem az eddigi legnagyobb Pride Budapesten: több százezren vonultak a főváros utcáin azután, hogy a kormány tavasszal módosította a gyülekezési törvényt, amivel igyekezett betiltani a júniusi menetet. A szabályozást megkerülve Karácsony Gergely főpolgármester önkormányzati rendezvényként biztosította, hogy a vonulást meg lehessen szervezni, amit később megtorolt a hatalom: kihallgatták, rabosították, nem sokkal az ünnepek előtt pedig kiderült, hogy a gyülekezési törvény megsértése miatt a rendőrség vádemelést javasolt ellene. Eljárás indult az őszi, rekordrészvételt hozó Pécs Pride szervezője, Buzás-Hábel Géza ellen is, az ő esetében is vádemelést javasolt a rendőrség.
Míg itthon a hatóságok vegzálják a szervezőket, addig a nyugati világ épp elismerését fejezi ki: a Time magazin a világ száz legbefolyásosabb feltörekvő vezetője közé választotta Radványi Viktóriát, a Budapest Pride elnökét. Őt Hadja Lahbib, az Európai Bizottság egyenlőségért, humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős biztosa ajánlotta a Time figyelmébe; előtte például Karikó Katalin Nobel-díjas tudós és Rédai Dorottya, a Meseország mindenkié című könyv projektkoordinátora került fel a listára.
Radványi Viktória
Budapest Pride
„Különleges pillanat volt ez: mégiscsak egy kis ország vagyunk, és jó érzés nemzetközi platformon is megmutatni, hogy milyen civil kurázsi van a magyarokban” – jelzi a HVG-nek Radványi Viktória, hogy a Time elismerése nem elsősorban neki szólt, hanem az LMBTQ-közösségnek. Ez szerinte egy másik üzenetet is hordozott: azt, hogy valami nagyon nincs rendjén Magyarországon, hiszen a gyülekezési jog továbbra is sérül, a rendőrség könnyedén betilthat például tüntetéseket olyan indoklással, hogy a szervező vagy a felszólaló köztudomásúan meleg vagy transznemű. Ez utóbbi miatt Radványi Viktória – már a Pride után – nem félt odalépni Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési, valamint Bóka János európai uniós ügyekért felelős miniszterhez, hogy szembesítse őket a kormány homofób politikájának következményeivel. Azt a kérdést szegezte Navracsics Tibornak: „Miniszter úr, ha holnap hajnalban a rendőrség elvisz engem az otthonunkból a gyülekezési törvény megsértésére hivatkozva, mit mondjon majd a párom a három, közösen nevelt kiskorú gyermekünknek?”
Radványi Viktóriának az idei volt szervezőként a kilencedik felvonulása. 2015-ben kezdett önkénteskedni a Budapest Pride-nál, miután Mezőkövesdről a fővárosba költözött az egyetemi tanulmányai miatt. Azóta Budapesten él szivárványcsaládban: feleségével három gyereket nevelnek. A viharos év után együtt készülnek az ünnepekre. A karácsonyi menüt például már december elején elkezdték tervezni, s ez minden évben – ahogy nevetve megfogalmazza – egy „kollaboratív tárgyalási folyamat”, amibe a gyerekeknek is beleszólásuk van.
Bár most még a karácsonyra készülnek, Radványi Viktória pontosan tudja, hogy az ünnepek után újra lesz dolguk bőven. Sőt talán most lesz csak igazán sok dolguk.
Olvasd tovább itt: hvg.hu
