Betlehem Toldon (Fotó: Magyar Hang/Végh László)
– Amikor meghalt az apukám, a mostohaanyukám elment, rám hagyták a beteg kishúgomat. Azóta is én nevelem – mondja Angi Toldon, az L. Ritók Nóra által alapított Igazgyöngy Alapítvány központjában, az Asszonyközösség karácsonyi ünnepségén. Már lassan készülődik mindenki haza, Angi és én azonban ülünk tovább az asztal sarkán, és a tétova mondatok nyomán kibomlik az asszony küzdelmes élete. – Lett uram, de sajnos iszik. A lányaim felnőttek. Csak a kishúgom maradt nálam – meséli.
– Akkor az alapítvány a második otthonod? – kérdezem óvatosan.
Angi szeme felcsillan: – Az első! – vágja rá gondolkodás nélkül. – Itt úgy vesznek engemet, mint egy embert, nem úgy, mint egy cigányt. Itt megtanultam, hogy kell a kedvességet visszaadni.
• Milyen segítséget nyújtott a hátrányos helyzetű Toldnak az állam?
• Milyen alapvető felismerésből indult ki L. Ritók Nóra toldi esélyteremtő munkája?
• Mennyiben más az Igazgyöngy Alapítvány munkája azoktól a szervezetektől, melyek csak segélyeket osztanak?
• Egy személyes történet, az ötvenes Angi példája mit mesél az Igazgyöngy jelentőségéről?
Albert Enikő riportját Toldról és az Igazgyöngy Alapítvány tevékenységéről elolvashatja a legfrissebb Magyar Hangban vagy Magyar Hang Plusz előfizetéssel itt >>>
Albert Enikő
„Úgy vesznek engemet, mint egy embert”
Huszonöt év elkötelezett szolgálat a szegénység peremén. L. Ritók Nóra visszavonulása apropóján az Igazgyöngy Alapítványnál jártunk, ahol a karácsony reménysége a legtávolabbi zsákfaluban is tetten érhető. Riport!
Olvasd tovább itt: hang.hu
