„Végezetül pedig kérjük és hívjuk a tiszteletre méltó szlovák nemzetet arra, hogy nyújtson békejobbot a magyarságnak és szolgáltasson erkölcsi jóvátételt a meghurcolt családok számára. Csakis így teremthetünk igazságot és békét a Felvidéken” – jelentette ki Katona, akitől elhangzott az, ami ilyesfajta megbékélést hirdető gyűléseken ritka: „ma a szlovákoknak ki kellene mondaniuk azt, hogy a második világháború után a magyarokat jogtalanul meghurcolták és el kellene fordulniuk az őseik bűnétől, ahelyett, hogy egyetértenek velük. Az, amit a magyarok tehettek a szlovák kisebbséggel századokon át hozzá sem fogható ahhoz a gyalázathoz, amit a csehszlovák állam művelt néhány év leforgása alatt,de természetesen mondják el ők is, a szlovákok, hogy milyen sérelmeket szenvedtek el a magyaroktól. Üljünk le, tárjuk fel az igazságot és beszéljük meg egy valamit nem lehet. Hogy törvénybe iktassuk a hallgatást”.A főszervező egyébként kétszer beszélt: egyszer a Szlovákiai Magyar Fiatalok Tudományos és Kulturális Társulása (Téka) Peter Pellegrini szlovák elnöknek címezett nyílt leveléből olvasott fel, amelyben ugyancsak felhívták a figyelmet a szólásszabadságra és a kutatói szabadságra, és azt kérték, emiatt vonják vissza (egyébként Gábris arról beszélt, ellehetetlenül a történészi munka és a közéleti vita a korszakról).Volt szavalás is: Molnár Máté hallgató Pavol Országh-Hviezdoslav, vagyis Országh Pál szlovák-magyar költő versét olvasta fel, kissé csikorogva, de annál nagyobb átéléssel közös jövőről, hazáról meg anyanyelvről. A tömeg mérhető számosságú volt – ötszáz-ezer ember könnyen lehetett, és nagyon sokféle: a legnagyobb kontingenst jobboldaliak adták, mi hazánkosok (a tiltás után elővették azért a pártzászlót), ismertebb Fidesz-közeli arcok, futballszurkolók, sok, az egykori Kossuth-téri tüntetést idéző arc, rengeteg felvidéki (köztük jó maroknyi esterházys). De akadt egy másik, kisebb csoport, amelyik ottfelejtette magát az úttesten, noha a szervezők kérték, hogy mindenki hagyja el a helyszínt, hiszen csak egy órára szólt az engedélyük: Magyar Péter rántott össze egy hirtelen sajtótájékoztatót hívek és felé húzó zsurnaliszták gyűrűjében. Bár kockázatkerülő módon ő is csak egy órával az esemény előtt posztolta ki, hogy személyesen részt vesz rajta, talán az „áradjon”-felkiáltások lettek volna kényelmetlenek a keménymag részéről.A pártok és politikai szereplők – legalább az eseményen – dicséretes önmérsékletet tanúsítottak, néhány pártlogó kapcsán intézkedtek csak a rendezők, hogy azok lekerüljenek. Ellenben előtte és utána természetesen bőségesen ment az ügy elbirtoklása. Peregtek a felvételek, készültek a közösségimédia-kontentek fölös bőséggel, Ficót természetesen összemosva a magyar kormánnyal (noha sem az nem volt igaz, hogy a magyar kormány részéről nem szólaltak volna meg, hiszen Szijjártó Péter miniszter mellett Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes is közölte, küzdeni fognak a rendeletek ellen).
Olvasd tovább itt: mandiner.hu
