Index – Belföld – Kiadták a figyelmeztetést, drámai küzdelm folyik a kórházakban – bejártuk a sürgős…

Budapest és Magyarország felett napok óta szinte megállt az idő. Már Orhan Pamuk regényében illően, a hó nemcsak a járdákat és az utakat fedte be vastag rétegben, hanem a főváros ritmusát is lassította. Elakadt autók, járhatatlanná vált mellékutcák, jeges lejtők jelezték: dübörög a tél. Ezért nyakunkba vettük a várost és több kórházat is meglátogattunk. Mielőtt azonban beléptünk volna a kórházak ajtaján, az indulás előtt egy, névtelenséget kérő mentőtiszttel beszélgettünk. Feladatai mellett háziorvosi ügyeletben is szolgál. Vagyis egyszerre lát rá a rendszer több pontjára.

A mentőtiszt az Indexnek arról beszélt, hogy a hó és a jég valóban megakasztotta a közlekedést, ezzel együtt a mentők munkáját is megnehezítette. Volt olyan riasztás, ahová egyszerűen nem lehetett autóval odajutni. Így a mentősök gyakran kiszálltak, és gyalog tették meg az utolsó szakaszokat, a csúszós utcákon. Mindez azonban – ahogy azt hangsúlyozta – nem pánikhoz, hanem inkább fegyelmezettséghez vezetett. „Kicsit összezár ilyenkor a csapat – fogalmazott. – Mindenki komolyan veszi, hogy most dolgozni kell.”

Szerencséje volt, mert új mentőautón teljesíthette a szolgálatát, és a friss téli gumik sokat segítettek. A járhatatlan utakat pedig igyekeztek elkerülni. Ha más nem, maradt a gyaloglás. De az egyik budai mentőállomáson például több órán át tartott, mire a hatalmas hó miatt járhatóvá tették az épület környékét. A mentők lapátoltak, takarítottak, rendbe rakták a körletet. De ez sem okozott érdemi fennakadást, inkább csak még egy feladat volt a sok közül.

Talán a legmeglepőbb tapasztalat mégis az volt, amit a háziorvosi ügyeletről mesélt. Dél-Pesten, a megélése szerint kevesebb lett a beteg a rendelőben, és kevesebbet is vonultak. A mentőtiszt szerint a lakosság most önuralmat tanúsít. Nem hívnak feleslegesen mentőt, jobban átgondolják, mikor indokolt a segítségkérés. Káoszról egyik mentőforrásunk sem számolt be. Inkább egy nehezített pályán működő, de a feladatot maradéktalanul ellátó mentőszolgálat képe rajzolódott ki.

Tehát innen indultunk, hogy megnézzük, mit jelentett mindez a budapesti kórházak falain belül. Első utunk az Észak-Pesti Centrumkórház – Honvédkórház felé vezetett, majd onnan a Budapesti Dr. Manninger Jenő Baleseti Központ következett – az az intézmény, amelyet sokan még mindig a korábbi nevén, Országos Baleseti és Sürgősségi Intézetként emlegetnek.

Gördülékeny működés a hó alatt

Amikor kedden, délután egy óra előtt megérkeztünk az Észak-Pesti Centrumkórház – Honvédkórház területére, már a bejáratnál világos volt, hogy ez nem egy átlagos nap. A mentőbeálló tele volt. Egymás után érkeztek a kocsik. Bent, a sürgősségi ajtaján belépve egy ott dolgozó szakember csak ennyit jegyzett meg félhangosan: „Az előbb még be se fértek a mentők, most egy kicsit enyhült a helyzet.”

Nem véletlen a zsúfoltság. A Honvédkórház – a Budapesti Dr. Manninger Jenő Baleseti Központtal együtt – messze a legtöbb traumás sérültet látja el a fővárosban. A rendkívüli téli időjárás ezt most különösen érezhetővé tette. Jelentősen megugrott a vágott, csúszásos sérülések száma, olyan esetekkel, amelyek normál körülmények között talán meg sem történnének. Mindez azonban nem bénította meg az ellátást, a kórház felkészült volt.

A sürgősségi folyosón végül sikerült pár percre megállítani Dr. Shemesh Assafot. Váltásvezető főorvosként testközelből látja, mit jelent egy ilyen rendkívüli időszak. Egyértelműen fogalmazott: a hidegnek nagyon is mérhető következményei vannak. „Kifejezetten emelkedett a kihűlt betegek száma, és traumás sérülések szempontjából is növekedést tapasztaltunk.” A legtöbb beteg végtagsérüléssel érkezik. Csúszások, esések, rosszul sikerült lépések a jeges járdákon.

Emellett olyan esetek is megjelentek, amelyek normál időszakban ritkaságszámba mennek. Néhány fagyási sérülés, kihűlés, sőt égési sérülés is bekerült az ellátásba. A terhelés azonban nemcsak a traumatológián érezhető. „A belgyógyászati betegek száma is folyamatosan emelkedik” – tette hozzá a főorvos. Annyira, hogy az osztályok gyakorlatilag megteltek. „Tele vannak a belgyógyászati osztályok, próbáljuk tartani azt a tempót, amennyit csak tudunk.”

Plusz nővéreket és orvosokat rendeltek be, több műszakot úgy vettek át, hogy már eleve sok beteg várakozott az ellátásra. Ilyenkor az éjszakai, vagy a másnapi nappalos műszakra is behívták a készenlétben lévőket. Ápolókat, fiatal orvosokat, esetenként szakorvosokat. „Elég gyakran szükség volt erre ebben az időszakban.” A váltásvezető főorvos szerint szerencsére tömeges balesetekről nem lehetett beszélni. A minta ismerős.

A kihűlt betegek számának növekedése mögött is jól körülírható társadalmi kép rajzolódik ki. Ezek az esetek túlnyomórészt hajléktalan embereket érintenek. „Nagyon ritkán fordul elő, hogy valakit otthonról hoznak be kihűlés miatt, mert nincs fűtés.” Ha mégis fedél alól érkeznek, akkor sem klasszikus lakásokból. Jellemzően sufnikból, kunyhókból, ideiglenes építményekből. Akadt olyan eset is, amikor egy rosszul működő vegyes tüzelésű kályha miatt lángra kapott egy kunyhó, és égési sérülésekkel kellett ellátni a bent élőket. 

Klinikai haláltól hazáig – amikor a protokoll már nem elég

Szóba kerültek az igazán ritka, szakmailag komoly kihívást jelentő esetek. Ilyen volt például egy súlyos kihűlés, amelynél a beteg már a klinikai halál határán volt. „Protokollok vannak mindenre” – hangsúlyozta a főorvos. Ezeket folyamatosan frissítik. Ugyanakkor vannak helyzetek, amikor a megszokott kereteken túl is gondolkodni kell. Ebben az esetben külső keringést biztosító eszközt alkalmaztak. Gyakorlatilag egy külső szív-tüdő gépre kapcsolták a beteget. Így tudták újraélesztés mellett fokozatosan visszamelegíteni.

A beszélgetés során felmerült az is, amit több mentős forrásunk is említett, hogy a lakosság mintha fegyelmezettebben kezelné a helyzetet. A főorvos azonban óvatosabban fogalmazott. Ők a sürgősségin ezt nem feltétlenül érzik. Szerinte sokan továbbra is azért választják az ügyelet vagy a háziorvos helyett a sürgősségit, mert egyszerűbbnek tűnik: „könnyebb ide bejönni egy háromhetes hasi fájdalommal, mint végigjárni a háziorvosi vagy szakrendelői utat”.

A főorvos részletesen beszélt arról is, hogyan működik ilyenkor a sürgősségi ellátás egyik legfontosabb szűrője, a triázsrendszer. Ezt kívülről sok beteg félreérti, belülről viszont kőkemény szabályok uralkodnak. A besorolás egytől ötig tart. Az egyes kategória az akut, életveszélyes állapotot jelenti, nagyon sokszor újraélesztés közeli helyzetet. Az ötös pedig azokat az eseteket, amelyek ugyan kellemetlenek, de nem sürgősek, például egy három hete fennálló fejfájás. A döntés nem érzésre történik.

A beteget kikérdezik alapbetegségeiről, panaszairól, aktuális állapotáról. Ezek alapján dől el, ki kerül előrébb, és kinek kell várnia. Ez az oka annak a gyakori konfliktusnak, amikor valaki három órája ül a váróban, miközben egy frissen érkező beteg szinte azonnal vizsgálóba jut. „Igen – mondta Shemesh Assaf –, mert neki egyes vagy kettes triázsa van, másnak pedig négyes vagy ötös.”

A besorolást az sem befolyásolja, hogy valaki mentővel vagy saját lábon érkezik. A beszélgetés végén arra kértük, fogalmazzon meg egy üzenetet az elmúlt egy–másfél hét tapasztalatai alapján. Nem csak Budapestnek szólt. „Mindenki maradjon otthon, aki tud” – mondta határozottan. Aki teheti, dolgozzon home office-ból, figyeljen az egészségére, és megfelelő, nem csúszós cipőt viseljen.

De Shemesh Assaf ennél is tovább ment. Arra kérte az embereket, figyeljenek egymásra. A szomszédra, az idősekre, azokra, akiknek nehéz kimozdulni. „Ha látja, hogy a szomszéd nem tud lemenni a boltba, vásároljanak be neki” – mondta, felidézve a Covid elejének összefogását. Akkor természetes volt, hogy segítünk a néniknek, bácsiknak – most is erre lenne szükség. Mert ha segítünk egymásnak, kevesebben csúsznak el, kevesebben sérülnek meg, és kevesebben kerülnek be a sürgősségire.

Gipszelt lábbal az ajtóban – élet a baleseti központban

A Honvédkórház után tovább indultunk, és a következő állomás felé vettük az irányt, a Budapesti Dr. Manninger Jenő Baleseti Központhoz, korábbi nevén, Országos Baleseti és Sürgősségi Intézethez. A fővárosi baleseti ellátás egyik legfontosabb központjában megnéztük, mit jelentett a rendkívüli időjárás a traumatológia mindennapjaiban. A mentőbeálló itt is színültig volt. A bejárat közelében egy frissen gipszelt lábú férfi feküdt. Láthatóan jókedvűen, meglepő nyugalommal viselte a történteket. Örömmel állt szóba velünk, mintha nem is egy baleseti ellátás közepén lenne.

Elsőként azt kérdeztük tőle, mióta várakozik. „Nagyon-nagyon gyorsan ment minden” – válaszolta. Elmondása szerint mentő hozta be, néhány perces várakozás után már vizsgálták is. Gyors döntés született, azonnal röntgenre küldték, majd újabb rövid várakozás után megkapta a gipszet. „Most talán öt perce várok az orvosi döntésre” – tette hozzá, miközben a lábát óvatosan megemelte.

A történet a Blaha Lujza téren kezdődött, a 4-es–6-os villamos vonalánál. Elcsúszott a jeges burkolaton, a lába beakadt a sínbe, kifordult, és eltört. A mentő – elmondása szerint – nagyjából tíz percen belül megérkezett. A gyorsaság azért is lepte meg, mert korábbi tapasztalatai alapján a balesetin akár 8–10 órás várakozás sem lenne szokatlan. Most viszont szinte gördülékenyen zajlott minden. „Nincsenek is olyan sokan, sokkal többen szoktak lenni” – tette hozzá. 

Amikor a kórházi személyzetet a megnövekedett terhelésről kérdeztük, egyből egy látványos példát hoztak, a gyermek traumatológiai ellátást. Most kedden ugyanis a Budapesti Dr. Manninger Jenő Baleseti Központ látja el a gyerektraumás eseteket is, és ez a rendkívüli időjárás idején különösen érezhető terhet jelent. A balesetek jellege jól leköveti az időjárást. Szilveszter környékén, az első leesett hó idején még inkább az alkoholfogyasztással összefüggő sérülések növelték a forgalmat. Most viszont egészen más a helyzet: hógolyózás, szánkózás, csúszkálás, jeges járdák.

Tehát közel a duplájára nőtt az esetszám egyetlen nap alatt. A növekvő terhelés ellenére az ellátás itt is gördülékenyen működött. Nem volt fennakadás az ellátásban. Egy másik, a balesetiben kezelt páciens például arról számolt be, hogy nála is „minden flottul ment”. Elcsúszott, eltört a térdkalácsa, műtétre lesz szüksége, de az ellátás gyorsaságára és szervezettségére nem volt panasza. Sőt, még a gipszelésén is szívesen látott minket.

Így terhelte meg a tél a balesetit

A megnövekedett terhelésről Viola Árpád, a Budapesti Dr. Manninger Jenő Baleseti Központ főigazgatója beszélt részletesen az Indexnek. Elmondása alapján jól kirajzolódik, a sérülések száma és jellege szinte napra pontosan követte az időjárás és az emberek viselkedését. Január elején „kicsit magasabb hangulatban voltak az emberek” – fogalmazott. A szilveszteri időszakban megduplázódott a sérülések száma.

Aztán jött a múlt hét eleje, az első komolyabb havazás hétfőről keddre. Ekkor már „csak” 20 százalékos növekedést láttak, viszont ezek többnyire könnyebb sérülések voltak. Bokasérülések, bokatörések, lágyrész-sérülések jelentek meg nagy számban. Ezeket követték a csuklótörések – tipikus esések, amikor az ember ösztönösen kitámasztja magát. Ilyenkor gyakran a felkarcsont feje sérül, különösen azoknál, akik csontritkulással küzdenek.

Múlt héten keddről szerdára újabb 20–30 százalékos emelkedést tapasztaltak, de ekkor már más minőségű esetek jelentek meg: a műtétet igénylő törések száma ugrott meg, mintegy 50–60 százalékkal. Ennek oka nagyon prózai. Egy nap havazást az idősek és a krónikus betegek még „kivárnak”: nem mennek boltba, nem intézik az ügyeiket. Több nap után azonban jön a kényszer és a türelmetlenség. El kell menni bevásárolni, orvoshoz, elintézni, amit muszáj – és ekkor történnek a súlyosabb esések. Ezek a törések már nagyobb eséllyel igényelnek műtéti beavatkozást.

A gyermekbalesetekről szólva Viola Árpád elmondta, hogy a múlt héten még nem ugrott meg számottevően az esetszám, jellemzően szánkózás és korcsolyázás közben sérültek meg a gyerekek. Ez azonban most megváltozott. „A tegnapi és a mai napon 90–120 százalékkal nőtt meg a sérülések száma” – mondta. Ez már a szilveszteri időszaknál is nagyobb terhelést jelent, és itt is döntően végtagsérülések dominálnak, extrém módon megnövekedett műtéti igénnyel.

A legbeszédesebb adat azonban az, hogyan reagált minderre a rendszer. A törések számának drasztikus emelkedése miatt az intézményben az öt műtőből hármat felszabadítottak a sürgősségi ellátás számára. A tervezett műtéteket – protézisbeültetéseket, egyéb elektív beavatkozásokat – ideiglenesen leállították. Egy adott reggelen 48 beteg várt műtétre, mindannyian friss sérültek. Ugyanakkor a főigazgató hangsúlyozta,

Ahogy végigjártuk a sürgősségi folyosókat és kórházi várókat, világossá vált, hogy a rendkívüli tél valóban próbára tette Budapestet és az egész ellátórendszert, de nem törte meg. A hó és a jég lelassította a várost, több sérültet hozott, nagyobb nyomást helyezett a mentőkre és a kórházakra, mégsem káoszt láttunk, hanem alkalmazkodást. A tél dübörög, az utak csúsznak, a kórházi folyosók megtelnek – de a rendszer, ha feszítetten is, működik. És talán ez az, ami most a legfontosabb.

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!