Az átvezetés nélkül megismételt állítás – miszerint ezek a számok »nem a jelenlegi támogatottságra vonatkoznak« – tovább erősíti ezt a vádiratszerű logikát. Nem derül ki, konkrétan mely intézetekről van szó, milyen publikációkról, milyen módszertanok alapján. »A kormányfüggő intézeteknek a függetlenekétől radikálisan eltérő számai nem a jelenlegi támogatottságra vonatkoznak, hanem jóslások arra nézve, hogy mi lesz majd az eredmény. Korább ez csak módszertani leírásba rejtve szerepelt, ma már publikusan is elhangzik. Ezeknek a számoknak a figyelembevétele a közvélemény-kutatások jelenlegi átlagának kimutatásánál hiba, ami miatt a Fidesz mostani támogatottsága a valóságosnál kedvezőbbnek tűnik.« A »vitatételek« így nem kérdéseket nyitnak meg, hanem előre megírt ítéleteket közölnek, amelyekhez az olvasónak legfeljebb asszisztálnia lehet.Mindez azért is problematikus, mert ha megnézzük a legfrissebb pártpreferencia-kutatásokat összegyűjtő oldalt, egyik intézet módszertani leírásában sem jelenik meg az a sugalmazás, amelyet a szerző állít. Nincs olyan deklaráció, amely szerint ezek a mérések ne az aktuális választói preferenciákra vonatkoznának, hanem puszta »szakértői jóslatok« lennének. A közvélemény-kutatás szakmája szükségszerűen a jövőre vonatkozó következtetéseket tesz egy adott időpontban felvett, reprezentatív mintán alapuló adatfelvételből. Azt próbálja megbecsülni, hogy ha most lenne a választás, a választók mekkora aránya szavazna egyes pártokra. Ez nem jóslás a szó publicisztikai értelmében, hanem valószínűségi becslés, amelynek pontosságát a módszertan minősége határozza meg. És nem is csak bizonyos intézetekhez kapcsolódó sajátosság, hanem a szakma szükségszerűsége.A szöveg végére így ismét ott tartunk, hogy egy újabb vád hangzik el egy magát vitatételeknek nevező írásban, bizonyítás nélkül, pusztán politikai asszociációkra építve. A Kontroll.hu, amely saját meghatározása szerint pezsgést vinne a véleménybuborékok világába, ebben az esetben inkább maga is egy buborék logikáját erősíti: pártos értelmezési keretet kényszerít rá egy olyan témára, amelynek valóban lennének releváns, érvényes és megvitatandó kérdései. De vajon lehet-e valódi vitát nyitni a közvélemény-kutatásokról, ha a vitaindító már az első mondatban lezárja, mi számít igazságnak?”Nyitókép: Faktum
Olvasd tovább itt: mandiner.hu
