„De miért elfogadhatatlan ez a stílus a magyar közéletben? Mert pontosan az ellenkezőjét jelenti annak, amit a demokrácia és a civilizált vita jelent. A fénykép elégetése nem érvelés, hanem megsemmisítési szándék kifejezése: az ellenfél arcát, személyét, létét dobják a tűzbe, mintha az ember maga is elégethető lenne. Ez a gesztus a diktatúrák, a totalitárius rendszerek, a terroristák eszköze – a nácik, a bolsevikok, a szélsőséges fanatikusok klasszikus módszere. Magyarországon, ahol a XX. század borzalmait átéltük, ahol a politikai ellenfelek fizikai megsemmisítése valós trauma, ez a tett nem »vicc«, nem »provokáció«, hanem súlyos erkölcsi és politikai bűn.Rétvári Bence találóan mondta: »Épeszű ember nem csinál ilyet.« De miért nem? Mert az, ami történt, rombolja a közélet alapvető normáit: az emberi méltóság tiszteletét. Minden ember – akár politikai ellenfél is – ugyanolyan emberi lény, akinek arca, személye szent és sérthetetlen. Ha valaki nagy nyilvánosság előtt videóra veszi, hogy egy másik ember képét rituálisan elégeti, tapsot vált ki vele, és büszkélkedik vele, az nem csupán gyűlöletet szít: az normalizálja az erőszak gondolatát. Ma a kép ég, holnap már az ember. Ez a logika vezetett a legsötétebb korszakokhoz, és pont ezt hirdeti a Tisza Párt egyik aktivistája, miközben a pártvezetés hallgat, vagy hallgatólagosan tűri.
Olvasd tovább itt: mandiner.hu
