A szerző természetesen jogosult a politikai nézeteihez, azonban nem helyénvaló ezeket keresztény értékekkel vegyíteni, különösen, ha a politikai diskurzus ilyen éles. Az írásban a politikai megosztottság és a társadalmi feszültség okaként a kormánypártokat említi, miközben figyelmen kívül hagyja a másik oldalon zajló eseményeket, például a keresztényellenes megnyilvánulásokat és a vallási közösségek támadásait.
A cikkben a szinodalitás fogalma úgy jelenik meg, mint egy vonzó, de valóságtól elrugaszkodott elképzelés, amit a szerző a liberális média elvárásainak megfelelően tálal. Valójában azt sugallja, hogy a kereszténység jobbá válása érdekében fel kell adnia a klasszikus dogmáit és tekintélyét, és nyitnia kell a progresszív irányvonalak felé.
Az egyházi vezetők képe is torzítva jelenik meg, mintha csupán pszichológiai segítők lennének, akik a traumák feldolgozásában segítenek, nem pedig spiritualitásuk révén irányítanák a hívő közösségeket. A hangsúly így a liberális narratívára helyeződik, amely a kereszténységet a társadalmi tolerancia és a politikai korrektség szolgálatába állítja.
Forrás mandiner.hu
