A 2008-as globális pénzügyi válság jelentős és sokrétű következményekkel járt, amelyek messze túlmutattak a puszta gazdasági problémákon. A válság következtében sokan egyre inkább kétségbe vonták a liberális ideológiák hagyományos, szinte megkérdőjelezhetetlen alapjait. Rávilágítottak arra, hogy válságos időkben gyakran előnyösebb a régi, hierarchikusan felépített rendszerekbe visszatérni, amelyek biztosítani tudják a választásokhoz és döntésekhez szükséges stabilitást és privilégiumokat.
A múlt évtizedek tanulságai azt mutatták, hogy a liberális-progresszív elit, amely korábban a politikai diskurzus fő irányítója volt, elvesztette irányát. Ez a csoport nem tudja megfelelően értelmezni a modern valóságot, és nem érti, miért tért el a történelem az általa elgondolt irányzattól. A globális események így arra is lehetőséget adtak, hogy a félreértett liberalizmust új alapokra helyezzék, miközben megszüntetik a globális, liberális szemléletű kultúra dominanciáját.
A klasszikus demokrácia idején a vita a megalapozott érvek és ellenérvek szakszerű mérlegelésén alapult, ahol a nyílt párbeszéd és a szabad gondolkodás elengedhetetlen volt. Ezzel szemben a 20. század végére kialakult új liberális szemlélet sok szempontból eltávolodott az eredeti eszmétől, és egy monolitikus, kizárólagos állam- és jogfelfogást próbál megerősíteni, amely evidenciái a demokratikus diskurzus változatlanságát kívánják meg.
Forrás mandiner.hu
