Maurer Dóra 1937. június 11-én látott napvilágot Budapesten. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán festő- és képgrafika szakon tanult, ahol 1961-ben fejezte be tanulmányait. Művészi pályáját már az elején aktívan folytatta a magyar művészeti színtéren, és hamarosan nemzetközi kiállításokon is bemutatkozott. Korai elismertségét az 1960-as évek közepén készült rézkarc-sorozatai alapozták meg, ahogy azt a Magyar Tudományos Akadémia honlapja említi. A HVG 2020-ban portréinterjút készített vele.
1967-ben ösztöndíjjal Bécsbe költözött, ahol megismerkedett Gáyor Tibor képzőművésszel, akivel házasságot kötött. A hatvanas évek végére a mozgás, az eltolódás, az ismétlés és a rendszerek tanulmányozása iránt kezdett érdeklődni. Aktív részese volt a művészeti közéletnek: kiállításokat szervezett, publikált, és közösségeket alakított. Tanárként több generáció gondolkodására is hatással volt, interdiszciplináris megközelítést képviselve.
1990 óta a Képzőművészeti Főiskola docense, 2003 óta egyetemi tanára, valamint 1999-2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjat nyert. 1993 óta a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia levelező, 1998 óta rendes tagja, 2017-től pedig az elnöke. Művei számos városban, többek között Grazban, Utrechtben és Stockholmban is bemutatásra kerültek, valamint a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban, az Ernst Múzeumban és a Ludwig Múzeumban Budapesten.
Nemzetközi elismertsége azt mutatja, hogy művei a világ legnagyobb közgyűjteményeibe kerültek, számos neves intézmény rendezett számára kiállítást. Ennek egyik csúcspontja a londoni Tate Modernben 2019-2020-ban megrendezett nagyszabású retrospektív kiállítása volt, ahogyan azt az MTA is kiemeli.
Forrás hvg.hu
