A szöveg középpontjában egy olyan politikai figura áll, akit nemcsak a hatalom, hanem a nemzetbiztonsági kockázatok miatt is megkérdőjeleznek. A politikus kijelenti, hogy ő szolgálja a nemzetet, amíg annak haszna származik belőle. Ezzel szemben viszont egy olyan cselekvést is elkövet, amit ő maga próbál megmagyarázni, miszerint ha valaki számára kedvezőtlen bizonyítékokat talál, azokat büntetni kellene, ám saját tetteit nem hajlandó következményekkel sújtani.
A szöveg kritizálja, hogy felnőtt értelmiségiek, akiknek elvileg tudatában kellene lenniük a politikai manipulációknak, mégis felsőbbrendűen tekintenek erre a politikusra. Ezen értelmiségiek egy része szinte hősként állítja be, miközben a tendencia azt mutatja, hogy a közvélemény figyelme egyre inkább elterelődik a fontosabb etikai és morális kérdésekről. Az, hogy a politikus viselkedése nem von maga után nyilvános elítélést, kérdéseket vet fel a társadalom kritikai gondolkodásáról.
Végül a szöveg arra is felhívja a figyelmet, hogy miként várhatnánk el a fiataloktól a tudatos és kritikus médiahasználatot, amikor a felnőtt társadalom a saját értékítéletét ennyire eltérően alkalmazza? Ha a diplomás, intelligens közönség nem értékeli helyesen a helyzetet, honnan várható, hogy a fiatalok képesek legyenek szűrni a tartalmakat és az információkat?
Forrás mandiner.hu
