Index – Belföld – Karácsony Gergely lehetetlen helyzetben találta magát, majd olyat lépett, ami egyé…

Van valami mélységesen emberi abban, amikor valaki lefotózza magát egy sakktábla előtt. A kép üzenete kristálytiszta: 

Nézd, én stratégiai gondolkodó vagyok. Én előre látok. Én olyan ember vagyok, aki az élet bonyolult problémáit úgy közelíti meg, mint egy 64 mezős táblán zajló intellektuális csatát.

A sakk Garri Kaszparov óta – de igazából már jóval előtte, mondjuk, Bobbby Fischer vagy akár Benjamin Franklin óta – az értelmiség játéka, a stratégiai zsenialitás jelképe. Ezért posztolja Mark Zuckerberg, amikor világváltoztatásról beszél. Ezért ül le Bill Gates Magnus Carlsen ellen (és veszít kilenc lépésben). Ezért fotózzák le magukat politikusok, üzletemberek, közéleti szereplők sakktábla mellett, miközben elgondolkodva néznek a figurákra, mintha épp az emberiség jövőjét tervelnék ki.

A probléma akkor kezdődik, amikor kiderül, hogy a táblán látható állás fizikailag képtelenség. Usain Bolt, a világ leggyorsabb embere például 2012-ben posztolt egy fotót, amelyen sakkbábukkal játszott – de nem volt király a táblán, mert valójában dámát játszott sakkfigurákkal. A Chess.com a világ 11 legrosszabb sakkfotója közé választotta. Hollywood sem áll jobban: Ingmar Bergman klasszikus filmjében, A hetedik pecsétben (1957) fordítva van felállítva a tábla, ahogy a Blade Runnerben, az Austin Powersben, A remény rabjaiban és az Ace Ventura-folytatásban is.

Ezek a már megszokottnak tekinthető hibák mindig idegesítik a játék szerelmeseit, így engem is, ezért is fáj különösen, hogy Tüttő Kata és Karácsony Gergely Instagram-posztja azonban új szintre emeli ezt a borzasztó tradíciót.

A lehetetlen futó

Az első probléma nem is az, hogy Karácsony Gergely katasztrofális lépést tett. Az első probléma az, hogy az egész játszma – ahogy mondani szokás – nem sakkszabályszerű. Konkrétan: lehetetlen. Tüttő Katának két sötét futója van a táblán, ami a sakk univerzumában körülbelül olyan, mintha valakinek két bal keze lenne. Egy futó mindig világos mezőkön, egy mindig sötéteken mozog – ez nem stratégiai választás, hanem a természet törvénye. Ha el akarnánk képzelni, hogyan juthatott volna Tüttő Kata két sötét futóhoz, akkor a következő forgatókönyvet kellene összeraknunk: elvesztette a világos futóját, majd az egyik gyalogját átvezette az ellenfél alapsorába (ami heroikus teljesítmény egy játszma ilyen korai pillanatában), de a királynő helyett egy futót kért. Egy sötét futót. Pont olyat, amilyenje már volt.

Ez önmagában is bizarr lenne, de van egy kis matematikai bökkenő: mind a nyolc gyalog még a táblán van. Tüttő Katánál és Karácsony Gergelynél is. Vagyis senki nem vezetett át gyalogot. Tehát ez a forgatókönyv képtelenség.

A retrográd analízis – amely a 19. századi sakkfeladványszerzők kedvenc módszere volt, amikor visszafelé kellett kitalálni, hogy egy adott állás hogyan jöhetett létre – sem hoz megoldást. Az egyetlen elméletileg működő forgatókönyv az lenne, ha a sötét futó már a játszma kezdetén a h4-es mezőn állt volna, nem pedig az f1-esen, ahol a szabályok szerint kellene. Ebben az esetben kijön, hogy Tüttő Kata pontosan 10 lépést tett, és Karácsony Gergely éppen a 10. lépésére készül. Ha másképp rakták volna fel a tábláját – mondjuk, a világos futó g1-re került f1 helyett –, akkor még három pluszlépés kellene mindkét oldalnak, ami elvileg lehetséges lenne (a sötét futó fel-alá ugrálása, vagy a király előtti gyalog lassan csoszogna előre), de hosszas próbálkozás után sem sikerült rekonstruálni egy értelmes játszmát.

Karácsony Gergely katasztrofális döntése

Rendben. Tegyük fel, hogy valami csoda folytán – vagy egy párhuzamos univerzumban, ahol a sakk fizikája másképp működik – ez az állás mégis létrejött. Karácsony Gergely lép. A sötéttel. És ekkor történik a csoda: megtalálja a 7. legrosszabb lépést a 34 lehetséges közül.

Ez a lépés – hogy mindenki számára világos legyen a helyzet súlyossága – úgy néz ki a felszínen, mint egy észszerű döntés. Beszorítja a fehér futót a h4-es mezőre, amihez gratulálhatunk is, ha nem lenne egy apró bökkenő: közben lógva hagyja a királynőjét. Az e8-on álló, védtelen királynőt, amit Tüttő Kata könnyedén leüthet az e6-os huszárral. Ez olyan, mintha az ember egy sakklépéssel egyszerre nyitna ajtót a betörőknek, és szólna nekik, hogy szíveskedjenek beljebb fáradni, mert a széf ott van balra.

A Stockfish sakkmotort – amely pontosabban játszik, mint bármelyik ember a történelemben – elszomorította ez a lépés. Az állás értéke −4,4 volt Karácsony Gergely szempontjából. Ez azt jelenti, hogy masszív előnyben volt. A számítógép szerint gyakorlatilag nyert játszmában. A főpolgármester lépése után az állás értéke hirtelen +4 lett – Tüttő Kata javára. Egy biztosan nyerhető partit varázsolt egy biztosan elveszített játszmává. Egy sakkmotor szemében ez körülbelül olyan, mintha valaki ahelyett, hogy nyugodtan elfogyasztaná az ebédjét, inkább belép egy égő épületbe.

Mi lett volna a jó lépés? A Stockfish szerint a d7-es gyalogot kellett volna előrevinni, és ütni az e6-os huszárt. Ez −4,27-en tartotta volna az állást, ami gyakorlatilag változatlan előnyt jelent. Vagy – és ez még természetesebb lett volna – a d4-es huszárral ütni az e6-os huszárt, ami nemcsak kikapja a királynőt fenyegető figurát, de közben védi a c5-ön álló futót is, amely támadja a fehér királynőt. Ez olyan, mintha egy lépésben két problémát oldanál meg: megvéded a királynődet, és támadást indítasz az ellenfél királynője ellen.

De nem. g7–g5. A hetedik legrosszabb választás.

Természetesen felmerülhet a kérdés, hogy egy Instagram-poszt alapján miért kell ennyire komolyan venni egy sakkjátszmát. A válasz egyszerű: ha valaki úgy dönt, hogy stratégiai zsenialitását sakktáblával illusztrálja, akkor ne lepődjön meg, ha az emberek tényleg megnézik, mit is csinál. A sakk nem háttérkellék. A sakk pontos. A sakk nem bocsát meg. A sakk olyan, mint a matematika: vagy helyes, vagy nem. És ez a játszma – minden szintjén, a felállítástól a lépésekig – nem helyes.

De van benne valami megnyugtató is. Egy olyan világban, ahol a politika gyakran átláthatatlan és kiszámíthatatlan, ahol a stratégiák rejtettek és a döntések motivációi homályosak, van valami őszintén emberi abban, amikor valaki lehetetlen pozícióba kerül, és aztán a lehető legrosszabb lépést teszi meg. Legalább következetes.

(Borítókép: Karácsony Gergely hivatalos Facebook-oldala) 

Izgalmas történetek, rejtett kincsek, érdekes épületek – nem csak budapestieknek.

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!