A cikk felveti, hogy a kognitív disszonancia problémájával kell szembenéznünk, amikor a saját értékeink és tetteink nem találkoznak. Kérdései arra utalnak, hogy vajon a magyar identitás és a sporteredmények mellett ki az, aki valóban hű marad hagyományaihoz, és ki az, aki inkább a Tisza, mint a családi gyökerek elvárásait igyekszik kielégíteni? Valóban örülünk a Fradi sikereinek, vagy inkább a Tisza sporttámogatási tervei aggasztanak minket?
A Tisza átalakítását célzó javaslatok pedig komoly fenyegetést jelentenek a magyar sport számára. A TAO-rendszer megszüntetése nemcsak a látványsportok támogatását vonná meg, hanem a fiatal sportolók jövőjét is bizonytalanná tenné. Ezzel a változással a sportfinanszírozás struktúrája jelentősen átalakulna, ami akár a közelmúltban elért eredmények elvesztését is jelentheti.
Sokan érintettek az ügyben, és a petíció, amely már több prominens aláírást is kapott, a rendszer megtartása mellett áll ki. A közvélemény-szakértőik, sportolók és olimpiai bajnokok hangsúlyozzák, mennyire fontos az eddigi támogatási formák megőrzése a magyar sport életében.
Bódis Kriszta megjegyzései pedig arra utalnak, hogy ha a Tisza pártja hatalomra kerül, akkor a magyar kultúra és sport területén súlyos következmények várhatók. A jövő visszatartásáról szóló előrejelzések sötét képet festenek, ám a valóságban a magyar emberek többsége a Békemeneten egy biztos és reményteljes jövő mellett áll ki.
Forrás mandiner.hu
