A baloldali sajtó elvesztette a bátorságát. Annyira régóta szenvednek bütyök miatt, hogy már fel sem merül bennük az ellenállás vagy a menekvés, inkább belenyugodnak a helyzetbe, és várják, hogy legalább a következő agresszív kritikát megelőzően sikerüljön „beolajozni” a hozzászólásokat. Számukra már minden remény eltűnt.
Kroó Zita nagyszerűen összefoglalta egy cikkében, miért tűnik értelmetlennek a számok érzelmi mérlegelése, hogy vasárnap melyik eseményen voltak többen, hiszen a számok tények, nem érzelmek. Javaslom, olvassák el a cikket, nem is szeretném tovább elemezni.
Fontos azonban megemlíteni, hogy a baloldali média mennyire az érzelmek számításaként kezeli ezt a helyzetet. Ez már a Stockholm-szindróma súlyosabb változata. Olyan szakaszba jutottunk, ahol a FOS feladta. Korábban történtek kísérletek arra, hogy ellenálljanak bütyök ámokfutásának, például bemutatták, mennyire abszurd volt, amikor Poroska bejelentette, hogy az éhező vendégmunkások állatkerti belépőt vásároltak, hogy a kacsákat és aranyhalakat egyék, de ez már csak emlék.
Az abúzus teljesen eluralkodott, és feladták, hogy bármiféle kétséggel kezeljék a számágazást. Mostantól bármit elhisznek, amit a zsebmessiás és támogatói mondanak, és már csak egy elfogadott érzelem létezik: ÓÓÓÓÓRBÁN RÓÓÓÓÓSZ, MAGYAR JÓÓÓÓ.
Nem tudni, van-e visszaút ebből az állapotból, mert amikor kiderül, hogy nem lesz kormányváltás és a csicskamajdan is megbukik, szembe kell nézniük azzal, hogy az elmúlt években hogyan tűrték el, hogy a szekta és vezetője folyamatosan megalázza őket. Az általuk támogatott baloldali politikusok semmibe vették őket, és egy szót sem szóltak a riportereikhez.
Ezekkel szembe kell nézniük. Valószínűleg június környékén érkeznek majd a cikkek, amelyek Magyar Pétert „nárcisztikus pszichopatának” nevezik. De egészen addig csak várnak a következő messiásra, aki még keményebben fog bánni velük, és az egész ismétlődni fog.
Forrás pestisracok.hu
