Ma nemzeti gyásznap van. Míg október 23-án a magyar történelem egyik legtisztább szabadságharcának kezdetére, az igazság, a hazaszeretet, a bátorság és a nemzeti összefogás napjára emlékezünk, addig november 4-e a hazaárulás, a gerinctelenség, a kommunista fondorlat és a kegyetlen túlerő szimbóluma – írja Rákay Philip friss Facebook-bejegyzésében.
Rákay Philip a nemzeti gyásznapról írt FB-bejegyzésében (Forrás: Rákay Philip FB-oldal)november 4-én hajnalban a szovjetek megindították a „Forgószél” nevű hadműveletet Budapest ellen. Kétezer páncélossal támadtak Magyarországra, a harcba küldött haderő meghaladta a 60 ezer katonát. A túlerő nem csak létszámban, hanem nehézfegyverzetben is megmutatkozott – olyan erővel rohanták le Budapestet, amellyel szemben katonai értelemben az ellenállás eleve reménytelen volt. A szovjet politikai és katonai vezetés már korábban kiiktatta azokat a magyar vezetőket, akik parancsot adhattak volna az ellenállásra a hadseregnek vagy a nemzetőrségnek. A szovjet páncélosok könnyedén átjutottak a városon, és reggel 8 órakor már a Parlament előtt sorakoztak.
Nagy Imre jól ismert rádióbeszéde az elhangzása pillanatában is illúzió volt csupán:
„Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.” (Nagy Imre rádióbeszéde, 1956. november 4., 5 óra 20 perc – megerősített történelmi forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Adattár, 1956-os gyűjtemény)
A kormány egyáltalán nem volt a helyén. A kommunista politikusok közül mintegy negyvenen – köztük Nagy Imre is – a jugoszláv nagykövetségen kaptak hamis menedéket. Mindezek ellenére a beszédet folyamatosan sugározta a rádió, amit a szabadságharcosok parancsként értelmeztek. Éppen ez a beszéd buzdította őket – hazaszeretetükkel karöltve – arra, hogy újra felvegyék a harcot a szovjet túlerővel szemben.
Eközben Kádár János és Münnich Ferenc, a szovjetek új magyarországi helytartói, egyértelmű paranccsal érkeztek: át kell venni a hatalmat, le kell verni a szabadságharcot. Kádárt, aki hamarosan a megtorlás élére állt, szovjet harckocsik hozták Budapestre – a népnyelv „Kádár-taxinak” keresztelte a menetet. Kádárnak azonnali eredményeket kellett felmutatnia pozíciója megőrzéséhez, így alakult meg a köznyelvben „pufajkásoknak” nevezett rettegett párthadsereg. Magyarország véres bosszúhadjárat, elképesztő megtorlás és terror küszöbén állt, noha Kádár teljesen mást ígért:
Olvasd tovább itt: pestisracok.hu
